2011 december 4, Mikulástúra - Gödöllői-dombság
A novemberi kemény hidegek után megenyhült az időjárás, így kellemes időben tarthattuk meg az év utolsó túráját. A PTSZ által rendezett szokásos Mikuláskereső túra ezúttal a Gödöllői-dombságban volt. Kicsit nehezen szántuk rá magunkat a hosszabb buszozásra, de döntött a túrázhatnék vágy és a több évtizedes hagyomány tisztelete. Megértettük, hogy a PTSZ tagjainak többsége ebben a körzetben tevékenykedik, most nekik lett közelebb, jobban elérhető a Mikulás. Elég szép számmal jöttünk össze, a buszon 35-en voltunk. Utánunk még hatan jöttek személygépkocsival. Százhalombattáról hétkor indult az autóbuszunk, Tárnok, Érd, Budapest érintésével jutottunk el Gödöllőre, az Erzsébet parkhoz. Elintézve az adminisztrációt, a regisztrálást, innen kezdtük meg a mai napi túrát. A következő útvonalat jártuk be:
Útvonal: Gödöllő, Erzsébet park (220m, M) - Őr-hegy (250m, M) - Szentjakab (230m,
) - Szada (240m, 
, 
) - Margita (344m, 
) - Erdőkertes (160m, , ) Túratáv: 18km
Emelkedő: 350m
Az Erzsébet parkban elhaladtunk előbb Sissy szobra mellett, majd az emlékére emelt szikláknál. Ködös, párás volt az idő, de nem volt hideg. Nem sokkal később egy Vadaspark kerítése mentén kellett gyalogolnunk, hallottuk a farkasok jellegzetes vonyítását, láttunk 2 db megtermett szarvasbikát a kerítés mellett. Kereszteztük a nemrégen épített M31-es autópályát, majd egy kis emelkedő következett. Az Őr-hegy után letértünk a Mária-útról, a fára elhelyezett Mikulás útmutatása szerint. Nem kellett sokat gyalogolnunk, a Szentjakab erdészháznál Krampusz várta a csapatot. Persze a Mikulást is hamar felfedeztük, kiderült, elsőként találtuk meg a segítőivel együtt.
A gyerekek elénekelték a Mikulás énekeket, a felnőttek is besegítettek. Az elérzékenyült Miki bácsi ezután mindenkit megajándékozott. Elkészültek a csoportképek, elbeszélgettünk Hédivel, Zsuzsával a PTSZ vezetőivel. Félóra eltelte után összeszedtük hátizsákjainkat, majd visszamentünk a Mária úthoz folytatni a túránkat. 1km után kereszteztük a Gödöllői HÉV vágányait, majd nem sokkal később 90°-os jobb kanyar következett. A HÉV vonalával párhuzamosan 21km-t gyalogoltunk, kiérve az aszfaltútra újabb jobb 90°-os kanyar következett. Most aluljárón kereszteztük a HÉV vonalát. Hamarosan elértük a Szentjakabi Lakóparkot. A Lakópark szélén szép fafaragványok fogadják az erre tévedőket, köztük egy életnagyságú Szent Jakab szobor. Megörökítettük a fafaragványokat, majd aszfaltúton, kb. 1km után az M3-as autópályát kereszteztük egy aluljárón.
A túra kellemetlen szakasza következett, a Mogyoród-Szada közötti műút mellett kellett megtenni 2km-t. Elég nagy volt a forgalom, vigyázni kellett az autókra. Szada szélén egy vizimalom kereket láttunk, emlékeztetve a hajdani vizimalomra. Az eredeti kiíráshoz képest megváltoztattuk az útvonalat, begyalogoltunk a falu központjába. Itt a padoknál, asztalnál letelepedett a társaság, elővette az elemózsiáját. Egy cukrászda is volt a közelben, mely mágnesként vonzotta az elcsábuló hölgy társainkat. Ekkora forgalma rég lehetett a cukrászdának, több mint félórát töltöttünk itt el, míg mindenki bűnözhetett a maga kedvére. A kis cukrászdába csak úgy fért el a társaság, ha valaki kijött, bemehetett a következő ember. A pihenő után jókedvűen tovább poroszkáltunk a faluban. Elhaladtunk a református templomuk, majd a katolikus templomuk mellett. A Margita felé vettük az irányt.
Meredek aszfaltúton kellett gyalogolni. Elhaladtunk még a Grassalkovich-Pejacsevich kúria mellett, mielőtt elhagytuk volna az utolsó házat. A Margita felé, a sárga keresztjelzésen gyalogoltunk. Az erdőszélen megálltunk pár percre, bevártuk egymást. A fára elhelyezett papír tiltott a felmeneteltől, de tüzetesebb elolvasás után úgy döntöttünk, felmegyünk a csúcsra. Egy héttel korábban volt itt vad hajtás. A vadászok is levehetnék a felesleges hirdetményeiket, mint a távfutó és a tájékozódási versenyeket rendezők! Nem nagy erőfeszítés volt elérni a csúcsot. A geodéziai vasbeton oszlopra természetesen kiírták, hogy felmenni tilos, életveszélyes. Kivételesen most igazuk volt, a nyirkos idő miatt eléggé csúsztak a vaslépcsők. Páran azért felmentek, de nem sokat láttak a környékből, a párás, ködös idő miatt. Negyed óra elteltével visszamentünk az erdőszélre, majd elindultunk a túra végpontja felé. A sárga jelzés után a sárga négyzetre váltottunk. Kb. 2km eredei szakasz után házak közé értünk. A régi térképünkön ez még lakatlan területnek volt feltüntetve. Veresegyháza- Erdőkertes határában értük el a műutat. Egy kis tanakodás után elindultunk Erdőkertes vasútállomása felé. Itt várt ránk az autóbusz, a kistúrásainkkal együtt. Semmi sem volt az állomáson, így hamar hazafelé indultunk. Veresegyházán, egy benzinkútnál álltunk meg negyedórára, rendezni a dolgainkat. Világosban mindenki hazaért.
A Mikulástúrával befejeztük az idei túrasorozatunkat. Ebben az évben nagy szerencsénk volt az időjárással, az esőt, a kellemetlen időt elkerültük. Legközelebb január végén, február elején fogunk találkozni, nosztalgiázni, megbeszélni a következő év túráit. Ez úton, mind Endi, mind a magam nevében Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, Boldog, Sikeres Új Évet kívánok a túratársaknak, és természetesen szép, emlékezetes túrákat!
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető