2016 május 22-23, OKT túra - Bakony


2016.05.23. Hétfő

Útvonal Bodajk – Fehérvárcsurgó – Bakonykúti
Indulás: 6:30
Érkezés: 15:10
Túratáv: 20,8km
Emelkedő: 557m
Minősítő pontszám: 31,2+11,1+2=44 pont

Hajnali ébresztő, készülődés, és már fél nyolc felé Bodajkon vagyunk. A megbeszélt helyen találkozunk Győri Erzsikével és Endrével, akik szintén korán kellett, hogy felkeljenek, hogy időben érkezzenek Bodajkra. Együtt indulunk tovább mai túránkra. Egy hirtelen (sípálya) emelkedő után a síháznál készítünk pár fényképet, aztán be az erdőbe és átkelve a gerincen, Musit sokat emlegetve a neki szánt néhány szép virág fotójával gazdagabban ereszkedünk le a jól karbantartott Tölgyes Turista Központ csendesen szendergő kertjéhez, épületéhez. Végigsétálunk a Gaja-patak újabb szakaszán, kisérve, kerülgetve és érdeklődéssel, örömmel nézegetve a tanösvény gondozott tábláin található rengeteg információt. Csodálatos ez a szakasz. Nagyon kellemes itt túrázni, jókat beszélgetünk, és közben élvezzük azt, amit a természet ad nekünk, a megnyugtató szépséget.

Hamarosan betonútra keveredünk, messze már előttünk csillog a Fehérvárcsurgói Víztároló tükre, de ameddig odaérünk, addig még néhány föl-le, föl-le, szőlők és présházak közötti úton gyalogolunk. Erdei munkások muzsikálnak fülünkbe fűrészükkel, majd végtelennek tűnő keringő következik, a víztároló peremét körbe-körbe kerülve. Az erdőben az út sokszor igen nehezen észrevehető, mert a lombok eltakarják a jeleket, és nem is gondolnánk, hogy pont a legnagyobb bozót a jó út, de azért szerencsésen elérjük a következő bélyegzőhelyet. Jól esik megpihenni a bélyegzőt vigyázó Becsali kocsma zárt ajtajával szemben a szépen nyírt gyepen a magas fák árnyékában. Aztán a folytatás következik. Tovább keringünk, most a víztároló másik oldalán. Itt már csak keveset. Bejutunk az erdőbe. Találkozunk egy magányos „idős úrral” aki szembe jön. Ő is rója a kilométereket. (Később ő is arra a buszra száll, ami bennünket is Székesfehérvárra visz Bakonykútiból. Jól elbeszélgettünk vele. Magányos turista, aki már közel húsz éve jár-kel, és kis noteszébe jegyzetelget.)

Hoppá, máris a Bogrács hegyen vagyunk, és innét csábítanak az alant levő falvak, Guttamási, Isztimér, Bakonykúti. Talán csak Győri Bandi digitális ketyeréje az aminek hiszünk, hogy még bizony menni, menni kell. Végig a gerincen. Árvalányhaj leng a szélben. Csattognak a kamerák. Mindenki megörökíti a maga legkedvesebbjét, hiszen úgy vonzzák a tekintetet. Lejjebb ereszkedünk, aztán megint felvisz az út magasabbra. Lent, mellettünk fut a műút bő egy kilométerre, ám egyszer csak összezár, vége az erdőnek, beérünk Bakonykúti szépen parkosított gondozott utcácskáihoz. Rövidesen a központi útkereszteződésben vagyunk, ahol a buszt várjuk. Jön is majd, de addig még felderítjük az alig 2-300 méter hosszú utcácskákat. Szerencsénkre találunk egy közkutat is, hogy pótolni tudjuk a hiányzó folyadék veszteségünket. Jön a busz. Isztimér, Székesfehérvár, ott futás a vasútállomásra, Érd-alsó, aztán ki merre? Fáradtan, de ismét gazdagabban és (valamivel) közelebb a Kék Túra teljesítéséhez… Sok élménnyel gazdagodva értünk haza. Köszönöm a kis csapatnak ezt az utat is, jó volt együtt túrázni.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek dr. Gombás Vilmos (GV), Kérdy Zoltánné (KZné), Kovács István (Kovi) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túranapot teljesítők névsora

Gajdó Jánosné
túravezető


© 2006-2018 természetbarátok.hu