2016 augusztus 28-29, OKT túra - Bakony

A kellemes két nappal a nyárvégi utolsó, Bakonyba vezető szakosztályi túrát hosszabbítottuk meg, megőrizve a szakosztályi túrák szervezettségét, kialakult kereteit. Szombat este 6-kor búcsút intettünk a hazafelé induló autóbusz utasainak és 10 perc gyaloglás után málháinkkal elértük a Vándorpihenő vendégházat. Szívesen fogadtak. Vacsoránkat elköltve a közeli Kinizsi vendéglőbe mentünk egy sörre és néhány helyi lakossal való beszélgetésre.

Útvonal: 28-án: Nagyvázsony - Tálodi kolostorrom - Csicsói erdészház/tábor - Hamuházi forrás - Csere kút – Balatonhenye - Eötvös Károly kilátó - Töttöskáli templomrom - Szenbékkálla

Indulás: 8:00
Érkezés: 16:40
Túratáv: 22.7km
Emelkedő: 524m
Minősítő pontszám: 34,05+10,48=45 pont

Alternatív útvonal: 29-én Szentbékkálla – Kőtenger – Mindszentkálla - Láz tető oldala - Káptalantóti

Indulás: 8:00
Érkezés: 14:00
Túratáv: 13.5km
Emelkedő: 357m
Minősítő pontszám: 19,8+7,14=27 pont

Szállás:

• 27-én Nagyvázsony, Vándor pihenő
• 28-án Szentbékkálla, Fruzsina vendégház

Résztvevők:
Kovács (Kovi) István a túravezető, Kovácsné Takács Mária, Bagotai István, Bagotai Istvánné, Győri Endre, Győri Endréné, Kérdy Zoltánné, Vlukovszki Sándor, Gombás Vilmos

2016 augusztus 28, Vasárnap

Reggel hátizsákjainkkal felszerelkezve már nyolc óra előtt elkészítettük fénykép-felvételeinket szálláshelyünkről, a Kinizsi szoborról, majd megkerestük a „kályhát”, vagyis a várat és mentünk tovább a kéken, onnét ahol előzőző este abbahagytuk.

A városból kiérve üde zöldben értük el a Szent Mihály kolostorromokat., majd az Ilona kápolna romjait. Alig később a Tálodi kolostorromot. Csevegtünk egy - kutyáját sétáltató – nyaralóvendéggel és tovább mentünk az erdei lombok adta enyhe reggelben.

Még messze jártunk a déli harangszótól, amikor a Csicsói erdészháznál stempliztünk, tízóraiztunk. (Vagy most talán erdei iskola? Bár ördög tudja, mert még a tegnapi lakodalom hangulata lengi át a tájat és néhány autó matuzsálem veri fel az útról a kőport a szemünkbe) A bélyegzőponton minden OK, még használható párna is pihen mellette. Asztal, pad, esőbeálló, itt még elalhatnánk is talán egyszer majd. Jó kedvvel, viccelődve folytatjuk utunkat a szelíden emelkedő, jól karbantartott erdei úton. Talán valami halastó lehet a közelben, mert a seregélyeket riogató hangpuska automata durrogása kísér bennünket még vagy egy fertály órát. Jobb ez, mint a kutyaugatás!

Addig-addig poroszkálunk, beszélgetünk, mígnem elérjük Balatonhenyét. Marikával már csaknem kimegyünk a másik végén, ám a bélyegző sehol. A többiek kissé lemaradtak. Ez így mégsem lehet, ő leül egy virágok övezte padra, Vili meg – hátizsákját hátrahagyva - visszaindul a bélyegzőt felfedezni. Meg is leli a bolt és vendéglő hátsó udvarában. Az öröm határtalan, mert a többiek is ott vannak. Békésen falatozzák az ebédnek szánt kenyereiket. Ha az ember nem kérdezősködik, ezt a helyet nem találja meg egykönnyen. Látni meg éppen nem lehet az útról.

Újra együtt kapaszkodunk az Eötvös Károly kilátó felé. Mosolygós idős hölgy (lehet ő is már a mi korunkban) bandukol lefelé az úton szembe velünk. Meséli, hogy ő bizony fenn lakik a hegyen télen-, nyáron és jó is neki ott, jól érzi magát így is. Elszórva egy-egy ház mellett megyünk el, amíg emelkedik. Jól meggondolva nem riasztó, hisz – ha az idő is engedi bő órányi járásnál nincs messzebb a falucska egyiktől sem.

Meg-megállunk, keressük az Eötvös Károly kilátót, az apró lefolyástalan tavacskát, gyönyörködünk a mély horhosban, s az általa rejtett foglalt forrásban. Mire megleljük a kilátót megfáradunk annyira, hogy megpihenünk a lábánál ácsolt asztal melletti padokon, mielőtt meghódítjuk lépcsőit. Érdemes felmenni, olyan pazar a kilátás.

Innen már szelíd lejtős úton kevergünk Szentbékkálla békés vasárnapi délutánjába. Lefelé ereszkedve itt is egy-egy házacska van itt-ott. Van, amelyik nagyobbacska. Buddhista filozófiával foglalkozó fiatalok táboroznak benne, színes zászlók és papírlapokra írt üzenetek szólnak az arra járókhoz.

Szentbékkálla szebb, mint tavaly. Tisztasága, rendje legalább olyan, mintha Ausztriában járnánk. Az elhelyezkedés és vacsora után jót sétálunk, beszélgetünk, mielőtt megfőznénk teáinkat és visszanéznénk a mai napra, na meg előre holnapra.

2016 augusztus 29, Hétfő

7-kor nyit a bolt, kapunk pár zsömlét, kenyérfélét, tejet. 8-kor már a Kőtengernél járunk, ahol „Feri a hegyről” (így mutatkozik be) kéretlen idegenvezetőként nagy szeretettel és készségesen kísér bennünket sziklától- szikláig, hogy bemutassa nekünk azok varázslatos világát. Aztán rendezett aszfaltút Mindszentkálláig, majd lassan a bozótba vezető emelkedő rejti magába kicsiny csapatunkat, hogy jelzést keresve a hegy másik-, lejtős oldalán a présházak, nyaralók között keveregve az ösvényt tapogatva ereszkedjünk az eltéveszthetetlen Csobánc lábához.

A Csobánc hegyen átvezető Országos Kék jelzés, most érinti a csúcsot, (nem úgy, mint régebben) szépen araszol felfelé miközben minden forduló és minden megtett méter után egyre szebb a látvány, amivel a vándort a táj megajándékozza. Hát még a csúcson? Megpihenünk, megint eszünk és fényképezgetünk a félben- harmadában, de már megkezdett helyreállítás falai között.

Na, aztán lefelé! Csönd ül valamennyiünkre! Nem is a dél körüli meleg, hanem a meredek és gördülő kövekkel fűszerezett csúnya lejtő veszi el hangunkat, meg még a lélegzetünket is néha. Baj nélkül leérünk. Káptalantóti vár minket. A bélyegző a helyén van, vagyis a kocsmában. Jókor jöttünk – nyitva! Sör és üdítő enyhíti szomjunkat. A busz időben érkezik. Nem vagyunk nagy bevétel a számára, de repít Révfülöpre és az őszi vasúti menetrend első napján mi még kényelmes helyet kapunk a vonaton, de mire Székesfehérvárra érünk, már tűt sem lehetne leejteni a kocsinkban. A két kerékpárost úgy hagytuk Balatonakarattyán, még a szájuk is tátva maradt – gondolom Hollandiában ilyen még nem történt velük. Estére – 4 és fél órát utazva – haza is érkezünk, ahogy a menetrendből terveztük.

Két szép nap volt. A forró napsütés és batyuink súlya ellenére örömmel tesszük emlékeink tárházába!



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek dr. Gombás Vilmos (GV) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Kovács (Kovi) István
túravezető