2022 április 30, Tavasz a Gerecsében - Gerecse

Szép idő várt ránk a szombati napon, végre beköszöntött a kellemes, tavaszi időjárás. Az erdők már lombosak, sok növény és cserje már el is virágzott, de a java most következik! Meglepően kevesen érdeklődtek a Gerecse túra iránt. Összesen 27-en jöttünk össze! Ez a létszám azt jelenti, hogy már a rövid buszos túrák költség egyenlege is mínuszos! Hamarosan befejezzük ezeket a túrákat, bármennyire is kényelmesek, előtérbe kerül majd a tömegközlekedés, és a személygépkocsi. Ez viszont tovább fogja csökkenti a szakosztályi túrákon résztvevők számát. Mindössze hárman vonták vissza a jelentkezésüket, különböző okok miatt. A szokásos hat órai Százhalombattai indulás után Érden a Vörösmarty Gimnáziumnál, majd Tárnokon szedtük össze a csapatunkat. Tatabánya érintésével először a rövidtúrásainkat vittük el Vértestolnára, a kiindulási pontjukra. 14-en a faluvégről indultak el, Tardos felé, majd a Bánya-hegyi vadászház érintésével gyalogoltak le Héregre. A hosszabb túrát választók Héregről indultak, hogy egy nagy kör megtétele után visszatérjenek ugyanide. Ebből a két lehetőségből lehetett választani a mai napon:

Útvonal: Héreg (198 m, ) – Pusztamarót (342 m, ) – Jura-zsomboly (415 m, , (-)) - Gerecse (634 m, (-), , ) – Bánya-hegyi OKT bélyegző (435 m, , ) – Héreg (198 m, , , )
Túratáv: 22km
Emelkedő: 710m
Minősítő pontszám: 33+14,2=47 pont

Alternatív útvonal: Vértestolna (304 m, ) – Gorbatető (391 m, ) – Tardos (285 m, ) - Bánya-hegyi OKT bélyegző (435 m, , ) - Héreg (198 m, , , )
Túratáv: 12km
Emelkedő: 280m
Minősítő pontszám: 18+5,6=24 pont

Nyolc óra előtt pár perccel a hosszútúrások is elkezdtek gyalogolni a héregi faluvégről a Közép-Dunántúli Piros útvonal jelzésén. Az utunk folyamatosan emelkedett, a Gerecse aljában vezet át Pusztamarótra. Negyed órai gyaloglás után már a Király-kútnál voltunk. A forrás környéke a hagyomány szerint Mátyás király kedvenc pihenőhelye volt. Megálltunk öt percre a forrásnál, az esőbeállónál. Padok, asztalok vannak itt, a tűzrakóhely is szépen fel van újítva a kellemes tisztáson. A rövid megállás után továbbra is a piroson, többnyire észak felé haladtunk. Kb. félúttól lejteni kezdett az erdészeti út. A Vízválasztó környékét 930-kor értük el. Rengeteg medvehagyma van a környéken, most kezd el virágozni. Páran begyűjtöttek egy adagot a levelekből. Pusztamarótra 9⁴⁵-kor értünk be. Páran begyűjtötték az OKT itteni pecsétét, melyből kettő is van. Az egyik a tájékoztató táblán, a másik a Sólyomszem Büfénél. Ezt a büfét én még sohasem találtam nyitva!

A középkori Pusztamarótnak kolostora, érseki vadászkastélya is volt. A török korban minden elpusztult, de később hegyi pusztaként újult meg. Fénykorában iskolával, bolttal rendelkezett, a süttői kisvasútnak egyik végállomása volt itt. A nyolcvanas évekre Pusztamarót elnéptelenedett. Napjainkra üdülőhellyé alakult, esőbeálló, padok, asztalok nyújtanak turistakomfortot. A régi temető mellett látható a szimbólumokkal teli történelmi emlékhely, mely a fertőhomoki Kovács György szobrászművész alkotása. A szobor, az 1526 szeptember 13-15-i tragikus eseményeknek állít emléket. A mohácsi csatavesztést követően szekértáborban sáncolta el magát a környékbeli lakosság és a sok menekült. A törökök megostromolták a szekértábort, háromnapos véres, kegyetlen harc bontakozott ki. Győzelmük után az oszmánok a túlélők egy részét lemészárolták, források szerint kb. 20 000 ember veszett oda, sokan pedig rabszíjon végezték. A templomromra emlékeztető, süttői mészkőből készült emlékmű pillérei az áldozatok előtt fejet hajtó utódokat szimbolizálják, rajtuk a csata néhány mozzanata látható. A gyászos csata egyik név szerint is ismert résztvevője Dobozi Mihály volt. A legenda szerint a vitéz feleségével, Farmos Ilonával lóháton menekült az elbukott ütközetből, a dupla teher miatt azonban egyre csökkent az előnyük az üldözőik előtt. Ekkor az asszony kérlelni kezdte férjét, hogy ölje meg őt, és mentse magát, hiszen egyedül elvágtázhat. Mikor már csaknem beérték őket, Ilona a földre ugrott. Dobozi nem akarta, hogy neje a törökök kezére kerüljön, ezért lesújtott rá kardjával, azután pedig utolsó leheletéig küzdve hősként esett el.

A pihenő után az OKT nyomvonalát követve elindultunk a Kis-Gerecse felé. Mind meredekebben kellett felfelé gyalogolnunk, kerülgetve a hatalmas sziklákat. A méretes sziklafalba vágott Mária-kegyhelynél rövid időre megálltunk. A szobor előtt kellemes pihenőhelyet alakítottak ki. Egy jelzetlen úton, átmászva egy mély árkon, bementünk a régi kőbányába, melyben a gerecsei márványt fejtették. Tulajdonképpen ez nem márvány, hanem kemény, jura korabeli mészkő. Látványosak a bányaudvarok, a hatalmas sziklafalak. Felkapott sziklamászó hely, túlnyomórészt áthajló falain kétszáznál is több mászóút található, közöttük annyi extrém nehéz 9-es és 10-es fokozatú, mint összesen az egész országban. Most is fiatalok készülődtek az egyik függőleges falnál a mászáshoz, de nem vártuk ki míg elkezdik. Az egyik kilátóhelyről szép panoráma van a Nagy-Gete, a Pilis irányába, valamint a közeli Nagy-Pisznicére. Ez nagyobb bánya volt a Kis-Gerecseinél, de ezt sem művelik már. Szigorúan védett terület, korábban kerecsen sólymok fészkeltek itt, éjjel-nappali felügyeletet mellett. Miután kinézelődtük magunkat, a kőfejtő végében elhelyezett asztaloknál, padoknál megebédeltünk. Innen is pompás panoráma van a környékre.

11⁵⁰-kor elindultunk a túra második szakaszára. Elhaladtunk a Jura-zsomboly, majd a Tűzköves-barlang mellett. Mindkét karsztos barlangot a tatabányai barlangászok tárták fel. A Jura-zsomboly falain a teljes felső Jura rétegsor tanulmányozható. A függőleges járatai kb. 50 m mélységig érnek le. A Tűzköves-barlang kb. 20 m mély, a bejárati akna alján jelentős méretű terem látható. A falain, a jura kor tengereiben élt ammoniteszek lenyomatai láthatók. Mindkét barlangot lezárták, csak a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, a barlangkutatók számára látogathatóak. 12¹⁵-kor a Serédi kastélynál voltunk, akinek hiányzott az itteni OKT pecsétje, az pótolhatta. A kiírástól eltérően nem jelzett úton, hanem a TV adótoronyhoz menő elektromos vezeték nyiladékában gyalogoltunk fel. Az alsó szakasza igen meredek volt! 13⁰⁰ órakor már a kerítésnél jártunk. A TV tornyot gyakorlatilag a Gerecse összes pontjáról látni lehet. Egy darabig kényelmes úton haladhattunk a kék háromszögjelzésen. Nagy írtások vannak a környéken. Lefelé menet elég meredek ösvényen ereszkedtünk le az OKT útvonalára. Kényelmesen vezetett el az utunk a Bánya-hegyi erdészházhoz. Itt is van egy OKT-s bélyegző, az információs táblára kihelyezve. A vadászházat elkezdték felújítani, valószínűleg pénzhez jutott a vadásztársaság.

A zöld jelzésen 14²⁰-kor Héreg felé vettük az irányt. Ezen a jelzésen is volt egy igen meredek ereszkedésünk. Kb. 1 órai gyaloglással jutottunk le a településre. Az egész falun át kellett gyalogolnunk, a buszunkat a túloldalon levő Sport Büféhez rendeltük. Már vártak ránk a rövidtúrásaink, valamint a gyorsabban gyaloglók. Húsz percet kapott az utolsó befutónk is, hogy csillapítani tudja a szomját. 16⁰⁰-kor már indultunk is haza. Kellemes volt a túra, az erdő már tavaszi illatokkal van teli. Az üdeség átjárja az ember lelkét. Legközelebb kerékpáros túra lesz a környékünkön, majd 14-én a Visegrádi-hegységbe megyünk túrázni.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető