2025 december 6, Mikulástúra - Budai-hegység

A Mikuláskereső túrán társaságunkat mindössze nyolcan képviseltük. Ilyen csekély részvételre még nem volt precedens az 1973-ban alapított MOL Nyrt. Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály működése során. Hogy mégis több mint 30-an kerestük a Mikulást, az köszönhető a lelkes Abonyi Természetjárók Köre, valamint a Pest Megyei Vadvirág Természetjáró Egyesület tagjainak. A Budaörsi Városházánál gyűlt össze a mai csapat 8²⁰-kor. A budaörsi polgároknak - mint minden évben - itt állították fel a karácsonyfájukat. Egy kis ideig eltartott az emberek összegyűjtése, a szokásos adminisztráció elintézése. Kis busszal, személygépkocsikkal, tömegközlekedési eszközökkel érkeztek meg a túrán résztvevők. Mint mindig, most is két útvonal került megtervezésre. Ezek voltak a változatok:

Útvonal: Budaörs, Polgármesteri Hivatal (147m, ) – Kő-hegy (210m, (-)) – Piktortégla-üregek (352 m, (-), ) – KFKI (414m, , ) – Magas-kő (351 m, , ) – Makkosmária (331m, , (-)) – Sorrento (275m, , , ) – Huszonnégyökrös-hegy (288m, ) – Budaörs, Városháza (147m, , (-))
Túratáv: 17km
Emelkedő: 540m
Minősítő pontszám: 25,5+10,8+3=39 pont

Alternatív útvonal: Budaörs, Polgármesteri Hivatal (147m, ) – Kő-hegy (210m, (-)) – Piktortégla-üregek (352 m, (-), ) – KFKI (414m, , ) – Szálláshegyi régi kőfejtő (253 m, , ) – Budaörs, Városháza (147m, , )
Túratáv: 12km
Emelkedő: 400m
Minősítő pontszám: 18+8+3=29 pont

Mikulásunk, és a neki segítő rénszarvas előttünk elindult a Kálvária kápolnához, így volt idejük felkészülni a Mikulás keresőkre. A Kálváridomb kápolnát 1817-ben Kreisz Jakab építtette. 1945 után teljesen elpusztították a kápolnát, az eredeti rajzok, fényképek alapján 2002-ben a Katolikus egyház és a Német Kisebbségi Önkormányzat építtette újjá. Ehhez a Városi Önkormányzat és a "Budaörsért" Alapítvány nyújtott anyagi segítséget. 8³⁵-kor indultunk el a Városházától. Jelzetlen úton, a Mátra utcán át jutottunk el a Kálvária-dombhoz. A stációk alatti kis kápolnánál már várt ránk a Mikulás és a segítője. A túratársak elénekeltek egy-két ideillő nótát, ezáltal a négy velünk tartó gyerek is dalra fakadt. Ezután következett az ajándékok kiosztása. Mindenkinek jutott ajándék, bár páran nem jelezték előre a részvételi szándékukat. Virgácsot senki sem kapott, igaz ezzel nem is láttuk el a Mikulásunkat. 9⁴⁰-kor elindult a rövid, illetve a hosszú túra. A hosszú túrát 13-an választották. Az első cél, a 235 m magas Kő-hegy megmászása volt, ahová lépcsőkön kellett feljutnunk.

A Kő-hegyről pompás kilátás van a Budaörsi-medencére, kár, hogy most elég korlátozott volt a panoráma a kellemetlen, borús, párás idő miatt. Itt is építettek egy kápolnát. 1855-en Wendler Ferenc építette erre a helyre, ahol egy vadrózsabokor szirmain álmában a Szűzanya arcát látta. A kápolnát 1855 október 15-én szentelték fel a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Feleségének halála után az építő elhatározta, hogy a kápolna közelében fog élni, hogy annak gondját viselje, ezért a kápolna melletti sziklába 1872-ben egy barlangot kezdett el kivájni. A kereszt alakú barlangba 1878-ban költözött be. Az építő Wendler Ferenc és az általa épített kápolna az egész környéken híressé vált, sokan érkeztek ide, akik csodálták az egyszerű embert és a művét. A kápolna búcsúja az egész környék ünnepévé vált, sokan zarándokoltak el ide. A német kitelepítést követően a kápolnát 1946-ban elbontották, köveit széthordták. Újjáépítése 2003-ban történt meg, jobbára magánszemélyek adományaiból. Miután kinézelődtük magunkat a kápolna környékén, a hegy túlsó oldalán levő ösvényen leereszkedtünk a Víztorony utcába. Elég nehéz, köves, nehezen járható az ösvény, de odafigyeléssel le lehet menni rajta. Hamarosan elértük a piros jelzésű turistautat, ezen indultunk el a Központi Fizikai Kutató Intézet felé.

Elhaladtunk az Odvas-hegy oldalában, majd felértünk nem sokkal a víkendházak elhagyása után a Farkas-hegyre. Jobbra fordultunk, majd a sárga körjelzéssel együtt a 430 m magas Budaörsi-hegy felé vettük az irányt. A KFKI-ig nem gyalogoltunk el, a piros jelzésen rövidítettünk egy keveset. Amint elértük a sárga jelzést, áttértünk rá. A 351 m magas Magas-kő oldalában egy kis kőfejtő található. Régóta megszűnt a kitermelés, bányagödrében, a Budapesti Természetbarát Sportszövetség 2010-ben, az erdészet jóváhagyásával emlékhelyet alakított ki, az eltávozott túratársak emlékére. A rövid kitérő után hamarosan megérkeztünk Makkosmáriára. Csodák csodájára még a nap is kisütött! 12⁰⁵-kor letelepedtünk az asztalokhoz, kényelmesen megebédeltünk, elfogyasztottuk a szendvicseinket. A híres kegytemplom most nyitva volt, így meg tudtuk tekinteni a szép barokk templom belsejét. Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és ima meghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására. A kegytemplom ma is "foglyokért" közbenjáró imák temploma maradt. A Fogolykiváltó Boldogasszonyhoz szállnak fel a könyörgések, a kábítószeresekért, az alkoholistákért, a szerencsejátékok és minden más káros szenvedélyek rabjaikért. Félórás pihenő után tovább gyalogoltunk.

A Mária-völgyben rövid időre megálltunk a Szent Mihály sziklánál, más néven Végvári-sziklánál. Meglepő a fák között megbúvó magányos mészkő sziklaoszlop. Hálás fotó téma, pár képet mi is készítettünk róla. Ezután, a délelőtt már megjárt piros jelzésű úton visszatértünk a sárga körjelzéshez, mely a piktortégla üregek mellett vezet. Mi a Farkas-hegy irányába fordultunk, a piros keresztjelzésen 14¹⁰-kor már a hegy kilátópontján voltunk. Ez egy pompás kilátópontja a Budaörsi hegyeknek. A hegy főleg dolomitból áll, felszíne kopár, déli irányban meredek lejtő határolja. A terület fokozottan védett természeti terület, a szomszédos Szekrényes-heggyel, a Szállás-heggyel együtt! A II. világháború előtt és az ötvenes években vitorlázó repülőtér volt a hegyen. Az egykori hangár maradványa, a katapult betonrámpája emlékeztet a repülőtérre, valamint az ezzel kapcsolatos emlékművek. Keveset láttunk a Budaörsi-medencéből, így hamar folytattuk az utunkat lefelé. A Szállás-hegy oldalában visz lefelé a piros keresztjelzés. Ez kényelmesebb, mint a reggeli piros útvonal. 14⁴⁵-kor visszaérkeztünk a Városházához.

Mindent egybevetve kellemes évzáró Mikulástúrában volt részünk a mai napon. Még a napot is láttuk rövid időre, ami ritkaság volt az elmúlt hetekben! Ezzel befejeztük a 2025 évi szakosztályi túráinkat, nagyon közeledik az év vége, lehet gondolkodni a 2026-os túrákon, a jutalomtúra helyszínén. Ezúton kívánok minden kedves turistatársamnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, valamint Boldog, sikerekben gazdag Új Évet, mind magam, mind Zsolt, mind Endi nevében.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető