2007 október 13, Cserhát
Évekre visszamenőleg elkerültük Cserhát lágy lankáit, ezt a hiányt szerettük volna pótolni a mai napra betervezett túránkkal. A völgyekben meghúzódó falvakon kívül elég sok várrommal is találkozhatunk ezen a tájékon, melyek a több mint ezeréves Kárpát-medencei történelmünk tanúi. Elég kevesen jelentkeztek a túrára, 32 fő gondolta úgy, hogy nem hagyja ki ezt a mai napi őszi túránkat. Az előzetes meteorológiai előrejelzésekkel szemben nem áztunk el, a viharos szél is elmaradt. Csodás őszi időnk volt, az erdő is a legszebb őszi formáját mutatta meg nekünk. Hat órakor indult buszunk Százhalombattáról, majd, tárnoki, érdi és a budapesti társaink csatlakoztak a csapathoz. Sámsonháza védett geológiai feltárásánál kezdtük meg a túrát, fél kilenckor. Két lehetőség volt, amely közül választhattak a túrázók:
Útvonal: Sámsonháza (
) - Nagybárkány () - Köves-bérc () - Macska-hegy () - Tepke () - Nagymező th. () Túratáv: 15 km
Emelkedő: 400 m
Alternatív útvonal: Cserhátszentiván (
) - Ecseg () Túratáv: 5 km
Emelkedő: 50 m
A 4 fő rövid túrát választó is leszállt a buszról, hogy megtekintse a védett feltárást, valamint felkeresse Fejér-kő (Sámson) várának romjait. A védett feltárás valamikor andezit bánya volt, a 70-es évek elején hagytak fel a bányászattal. A bányászat hagyatékaként a mátrai vulkánossággal egyidejû rétegek tanulmányozhatók itt. Tipikus rétegvulkán eredménye a kb. 50m vastag sorozat, mely lávafolyásokat, tufaszórásokat, tengeri üledékeket tartalmaz. A megtekintése után a csapat elindult a nem messzire levő Fejér-kő várromjának felkeresésére. Nem mentünk vissza a faluba, ahonnan a romjelzésen könnyebben is fel lehet jutni a várhegyre, egy ösvényen kapaszkodtunk fel a nyeregbe, néha négykézláb, majd pár száz méter után eljutottunk a romokhoz. A hagyomány szerint a várat egy pártütő főúr, Sámson építette a XII-ik században. A vár a XV-ik században már romos állapotban volt, a huszita seregek rombolták le, a későbbi török harcokban semmilyen szerepe nem volt. A vár területe gondozott, a felesleges fákat, bokrokat eltávolították. Valószínûleg az itteni Önkormányzat keze is benne van a rendcsinálásban, hiszen az egyik falmaradványra márványtáblát is elhelyeztek, rövid ismertetés céljából. A csekély számú falmaradvány emiatt jól áttekinthető, nagyon szép panoráma várja az ide érkezőket. A tervezett időt mi is túlléptük, majdnem teljes a körpanoráma, a reggeli ködben olyan kép fogadott minket, mintha mesefilm hátterét látjuk. A völgyben Márkháza kis faluját láthattuk, amint előbukkan a reggeli felszálló párából, mögötte a szelíd Cserhát vonulata, ellenkező irányban Mátra bérceinek sorozata a láthatáron. Nyugaton, egy másik völgyből Nagybárkány templomának tornya látszódott csak. A kora reggeli időpontnak és a szép ősz időnek köszönhetően nagyon sok szép érdekes fényképfelvétel készült a várhegyről.
Visszatérve a geológiai feltáráshoz, összevárva a túratársakat, elindultunk az országúton Nagybárkány irányába az Országos kék jelzésen. A rövidebb túrát választók autóbusszal átmentek Ecsegre. A kiíráshoz képest fordított irányban tették meg a túrát, hogy Nagymezőnél, a Bableves csárdánál találkozzanak velünk. Idefelé jövet az autóbuszon döntöttük el, hogy Hollókőt nem hagyjuk ki a mai napon, mivel a túra befejezési helyétől csak pár km-re van a méltán Világörökséghez tartozó kis település. Pár száz méter után balra elhagytuk az országutat, legelőn mentünk fel a Nagybárkány feletti dombtetőre. Visszatekintgetve nagyszerûen kirajzolódott a Fejér-kői várhegy, Sámsonháza, Márkháza környezete, meg a mátrai bércek vonulata. Először csak Nagybárkány templomtornyát láttuk meg, majd a domboldalon elhelyezkedő temetőjét, majd magát a falut is. Bájosak ezek a völgyben meghúzódó cserháti kis faluk. A falut elhagyva ismét legelőn keresztül indultunk fel az erdő irányába. Betérve az erdőbe, jobb kéz felől mély horhos felett vezetett a jelzésünk. Jobbára tölgyes erdőben meneteltünk, a tölgyfák levelei már erősen sárgultak, egy részük már a talajra hullott, gyarapítani az erdő humuszát. Köves-bércnél a csúcsjelzésen tettünk egy kis kitérőt, hogy meglássuk az adódó panorámát. Csalatkoznunk kellett, mivel a csúcsot teljesen benőtték a fák, abszolúte nem lehetett semmit sem látni. Innentől déli irányt vett a jelzésünk. Az első említésre méltó kilátást a keresztező nagyfeszültségi vezeték miatt létrehozott nyiladék adta északnyugati irányba a Garábi-nyereg előtt. A Nagy-Kő-tetőnél sem volt kilátás számunkra, pedig egy átjátszó állomást is telepítettek a tetejére. A Macska-hegy környékén már több szerencsével jártunk, északra és nyugatra pompás panoráma terült a szemünk elé. Nagyon jó képeket lehetett készíteni innen, az idő ideális volt, a szelet sem éreztük az erdő fái között.
Újabb 2km-es gyaloglás után elértük a Tepke-hegyet, ahol hosszabb pihenőt tartottunk egyrészt a kilátó miatt, másrészt dél elmúlt, az ebédelésnek is itt volt az ideje. A kilátót pár éve újították fel, amint ezt az acélszerkezeten elhelyezett tábla is mutatta. Cserhát egyik legkitûnőbb, legteljesebb panorámája látható a kilátó tetejéből. Megörültem a kilátó felújításának, hiszen mikor utoljára errefelé jártam, a régi kilátó életveszélyesnek volt minősítve. Tényleg csodálatos a látkép, mivel tiszta volt a levegő, vagy 50km-re el lehetett látni. A panorámát a Szandai várhegy, a Karancs tömbje, a Mátra bércei keretezték. Sok fotó készült a kilátóból, ahogy utólag megnéztük egymás sorozatait. Majdnem 600m-es maga a hegy, de kilátó nélkül itt se lenne panoráma. Több mint félórai nézelődés és pihenés után megkezdtük a lemenetelünket a hegyről. Széles nyiladékon haladtunk, a vadrózsák, kökénybokrok tele voltak terméssel, várják az első fagyokat, hogy csemegézni lehessen belőlük. A gerinc elhagyása után az erdő szélén vezetett az utunk, majd vagy 1,5km-t aszfaltúton tettünk meg Nagymezőig. A valamikori turistaházat már rég privatizálták, a busz itt várt reánk. Egyesek előre gyalogoltak a Bableves csárdáig, őket itt vettük fel. Bablevest nem volt idejük rendelni, de egy pohár sör belefért az idejükbe. A busznak nem volt parkolóhely, ezért elindultunk Hollókő megtekintésére.
Negyedórai buszozás után Hollókő parkolójába érkeztünk. A parkoló őrével hamar meg tudtunk egyezni a parkolás díjában, hadd járjon jól mindenki alapon, majd mindenki szabad program keretében ismerkedhetett az 1987 óta a Világörökséghez tartozó palóc település látnivalóival. 1,5 óra lett szánva erre a célra. A legtöbben először a várat keresték fel, melyet korábban hosszú évekre bezártak, hivatkozva a felújítási munkákra. Most már látogatható, igaz elég borsos a belépő, felnőtteknek 600Ft. A vár a tatárjárás után épült, a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék, a közéjük tartozó Illés ágiak kezdték meg az építkezést. Károly Róbert később az erdélyi Szécsényi Tamás vajdának adományozta. Az írásos említése is ebből a korból származik. A 150 éves török uralom alatt végvárként funkcionált, többször cserélt gazdát. Véglegesen Sobieski János lengyel király szabadította fel 1983-ban, a vár gyakorlatilag használhatatlanná vált. Emiatt kerülte el teljes végzetét, nem robbantatta fel I. Lipót császár, mint nagyon sok más várunkat. A felújítás után elmondhatjuk, hogy Magyarország egyik legépebb XIII-ik századi várát láthatjuk itt Hollókőn. A faluban 58 házat nyilvánítottak védetté,ez az ófalusi rész a palóc építészet legépebben megmaradt egységes stílusát tükrözi. A 1,5 óra kevésnek bizonyult annak, aki először látogatott Hollókőre, de legalább képet kapott a sok látnivalóról, és valószínûleg vissza fog ide jönni alaposabban megismerni ezt a méltán híres Palócföldi gyöngyszemünket.
Szép túranapunk volt, mellette egy pillantást is vethettünk Hollókőre, mindenki elégedetten térhetett haza. A hat órára haza is értünk. A következő túránk célpontja a Velencei hegység lesz november 10-én.
|
|
|
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)
Muskovics Andrásszakosztályvezető