2008 június 15, Börzsöny - Georgiades emléktúra

Az előző évekhez hasonlóan ismét vasárnapi napon tartottuk meg a Georgiades Gábor emléktúránkat Királyházára, a Börzsöny szívébe. Többen reklamáltak már a vasárnapra szervezett túra miatt, talán igazuk van, hiszen a többség hétfőn dolgozni megy, így kevés az esti regenerálódási idő. Talán majd jövöre áttesszük ezt is szombati napra. 50 tagunk vett részt a kopjafa koszorúzásánál, majd az ezt követő túrán. A túrák iránti érdeklődés még mindig magas, hiszen több férőhely esetén még többen lehettünk volna. Hatkor indult buszunk szokás szerint Százhalombatta központjából, Tárnok, Érd, Budapest érintésével közelítettük meg Királyházát. A meteorológusok még az előző este is napsütéses időt jósoltak, de nagyon mellé fogtak. Végig esőben buszoztunk, megérkezésünkkor is esett még, elő kellett vennünk esőköpenyeinket. A mai napon is két túra lehetőség közül lehetett választani:

Útvonal: Királyháza () - Nagy-Oros-bérc () - Magosfa () - Csóványos (, ) - Foltán-kereszt () - Vörös-kő (PX) - Csehvár (PL) - Diósjenő (PX, )

Túratáv: 18km
Emelkedő: 800m


Útvonal: Királyháza () - Dobogó-bérc () - Hárombarát nyereg () - Csehvár (PL) - Diósjenő (PX, )

Túratáv: 12km
Emelkedő: 500m

Szemerkélő esőben, fél 9 körül szálltunk ki az autóbuszból. Mivel mind a rövid, mind a hosszú túra innen indult, a buszt visszaküldtük Diósjenőre, ahol befejezzük túránkat. Nem akartunk affért az erdészet vezetőjével, ahogy két éve volt. Nem nagyon érthető a behajtás megtiltása, hiszen Királyházáról jó pár jelzés indul el. Gépkocsival, busszal csak az erdészeti magán úton lehet maradni, hétvégén még az erdészet sem igen használja az utat.

A régi OKGT-s kulcsos házat nagyon szépen felújította, rendbe tette a MOL Bányász Szakszervezet, az udvaron levő Mátyás-forrást is újjá építette. Jó gazdája lett az ingatlannak, most is voltak benne családok. A nemrégen épített szaletli alatt készülődhettünk a koszorúzásra. Nem sokkal később befutott a tápiószelei természetbarátok mikrobusza, Lipák István vezetőjükkel az élen. Tavaly is közösen emlékeztünk Georgiades Gáborra, aki hosszú éveken keresztül vezette szakosztályunkat, a PTSZ-ben, MTSZ-ben is vezető funkciókat töltött be. Isaszegi természetbarát ismerőseink egy héttel korábban jártak itt, amint azt a kopjafára elhelyezett koszorújuk is mutatta. Külön mûsorral nem készültünk, de tagjaink a buszozás alatt összeállítottak egy rövid megemlékezést. A két szakosztály vezetője elhelyezte a koszorúkat a kopjafára, a többi túratárs csendes részvétele mellett. A koszorúk elhelyezése után az alkalmi előadó mûvészeink ( Sokorai Erzsike, Simonné Kokits Márti, Kutasi Zsuzsa, Ilku Józsi) rövid verseket szavaltak el, majd a Dunai Finomító alkalmi kórusa, besegítve a jelenlevőkkel, elénekelte a már hagyományos befejezésnek tekinthető, Demjén Rózsi, Honfoglalás c. énekét.

Kilenc óra körül indult a nagy túra, melyre 22 fő jött el. Közben szerencsénkre az eső elállt, de sejtettük, hogy a következménye dagonyázás lesz. A zöld keresztjelzésen hamar elértük a Bacsina-völgyet, a jól átázott földúton csúszkáltunk felfelé. Valamikor erdei kisvasút haladt itt, a kitermelt fa elszállítására építették. 2km után kereszteztük a Bacsina-patakot, meredeken kapaszkodtunk felfelé a Nagy-Oros-bércre. Itt már nem volt sár, bakancsaink sem áztak tovább. Több foltos szalamandrát láttunk, nekik kedvezett a hûvös, csapadékos időjárás. Egy-két helyről kilátásunk adódott az alattunk levő Dosnya-völgyre. Egy rövid szakaszon széles erdészeti úton haladtunk, majd következett a fekete leves. Térdig érő füves gerinc ösvény következett, mindenki teljesen elázott bakancsostul, nadrágostul. A kamáslik sem segítettek rajtunk. Szép kilátás volt Miklós-tető, Godóvár irányába. A völgyekből mind intenzívebben szállt felfelé a pára. A főgerinc elérése előtt egy nagy irtásnál bevártuk egymást, a jelzésünk itt eltûnt. Toronyiránt a nagy fûben, Esztergályos környékén értük el a zöld jelzést. Innentől kezdve száraz gerinc úton gyalogolhattunk Magosfa irányába.

Magosfa 915m-es ovális csúcsa a második legmagasabb csúcs a Börzsönyben. A bronzkorban földvár állott a csúcson, melynek sáncai még ma is kivehetők. Mohás andezit sziklák veszik körül a kb. 100m hosszan elnyúló hegycsúcsot. Nevezik Tátralátó csúcsnak is, mivel állítólag a téli hidegfrontos időszakokban még a Magas-Tátra csúcsait is lehet látni innen. Persze ehhez igen nagy szerencse kell. Jelenleg annyira megnőttek a fák, hogy semmilyen panorámában sem lehet gyönyörködni! Pár perc pihenő után folytattuk gerincvándorlásunkat. Az idő is melegedett kissé, kezdtünk optimisták lenni a folytatást illetően. Balról becsatlakozott a jelzés, mely a Sasfészek-bércről vezet fel a főgerincre. Nem sokkal később hárman közülünk a háromszögjelzésen lementek megnézni az Oltár-kövét meg a Szabó-köveket. 12 óra körül értünk fel Börzsöny legmagasabb csúcsára, a Csóványosra. A 938m magas csúcson geodéziai vasbeton torony van, ahonnan nagyon szép a körpanoráma. Rejtély, miért írták ki, hogy életveszélyes felmenni rá, a mûszaki állapota ezt nem indokolja. Ha pedig tényleg életveszélyes az állapota, akkor zárják le a bejáratát! Páran felmentünk, a panorámában nem is csalatkoztunk. Mivel az eső miatt a levegő lehûlt, jó messzire el lehetett látni. A völgyek gőzölögtek, mindenhonnan pára emelkedett felfelé. A távolabbi Cserhát, Naszály, Visegrádi hegység vonulatai keretezték a látóhatárt. Az elkészült fényképek nem adták vissza a látottakat, akármilyen csoda fényképezőgépeket gyártanak, az emberi szem által látottakat még nem tudják teljesen visszaadni. Itt tartottuk meg az ebédszünetünket.

Mivel elég hûvös volt, félóra elteltével az OKT útvonalán folytattuk a túrát. Nagyon kényelmes úton gyalogolhattunk lefelé a csúcsról a hatalmas bükkfák alatt. Egy-két helyről még kilátás is adódott a Szén-patak-völgyre, a távolabbi környékre. Nagyon sok sárga gyûszûvirágot, harangvirágokat, turbánliliomot, kosborokat láthattunk ezen a szakaszon. A Foltán-kereszt körül levő tisztáson megálltunk. Itt padok, asztalok is vannak, kényelmesen megpihenhettünk. A kőkeresztet Foltán János erdőőr emlékére emelték 1890-ben. Pár évvel korábban a fa tolvajok gyilkolták meg ezen a helyen. Ezután jelzést váltottunk, a piros sí jelzésen ereszkedtünk tovább. Az idő mind szebb lett, időközben a bakancsok, nadrágok is megszáradtak. Továbbra is jó úton gyalogolhattunk, alig vettük észre, hogy a zöld jelzést keresztezzük. Egy kellemes új erdészettörténeti tanösvényt alakított ki az Ipoly Erdő Zrt. A táblák erdészettel, földvárakkal és a régi birtokosokkal kapcsolatosak. Ezen folytattuk a túrát. A Csehvár egy kis kitérő volt, de a társaság nagyobbik része kíváncsi volt a maradványokra.

A vár a Diósjenő feletti Bárány-bérc oldalából kiugró 523m magas csúcson épült. Valószínûleg a tatárjárás után felépített Árpád-kori kisvárak egyike lehetett. Kb. 20x30m-es ovális tetőn állt a kőből épült lakótorony, a tető alatt körbefutó sáncok magassága ma már alig egy méter. A husziták idején még használták a várat, Giskra egyik alvezére birtokolta. A török harcok előtt már lerombolták, ma alig látszik valami a romokból. Ha feltárnák a romokat, kitakarítanák a tetőt, nagyon szép kis túra célpont válna belőle. Szép lenne a panoráma innen ! A lombok között azért felismertük Nógrád várát és az alatta fekvő falut. A túra nagy részét idáig megtettük, egy jó félóra alatt leértünk Diósjenőre. Rövid túrásaink már vártak ránk a falu büféjének teraszán. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, leöblítettük a nem túl kellemes időben induló, de szép idővel záródó túránkat.

Hat óra után nem sokkal haza érkeztünk. Következő túránk a szokásos jutalomtúra lesz, július. 2-8. között a Torockói hegységgel, valamint a Gyalui havasokkal fogunk megismerkedni.

Ugrás az elsőre

(A csatolt fényképeket Muskovics András készítette)

(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a szöveggel a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján is találkozhattok.)

Muskovics András
szakosztályvezető