2011 október 1, Szarvasbőgés - Börzsöny
Egy hete Etyek környékén kerekeztünk igen szép, nyárias időben, a börzsönyi túránk idejére sem változott meg az időjárás. Október 1-én még mindig kitartott a szokatlanul meleg vénasszonyok nyara. Ilyen előzmények után a túrázási kedve is megnőtt a társaságnak, öt lemondás után 37-en jöttek el a meghirdetett túrára. A nemzeti parkosok pár nappal a túra előtt még azt mondták, tart még a szarvasbőgés, de nem volt szerencsénk látni és hallani a bikák üzekedését. Mint sok minden ebben az évben, valószínûleg ez is hamarabb történt meg a szokásosnál. Majdnem sötét volt még reggel a busz hat órai indulásakor Százhalombattán. Tárnokon, Érden, Budapest Kosztolányi Dezső téren csatlakoztunk a százhalombattaiakhoz. Az M2-esen jutottunk el a túra indulási pontjára. Két túra került meghirdetésre:
Útvonal: Ódamásd-Malomvölgy (150m,
) - Zuvár (313m, ) - Koppány-nyereg (350m, ) - Nagy-Koppány (549m, 
) - Nagyirtáspuszta (430m, ) - Kisinóci th. (325m, 
, 
, 
, Túratáv: 18km
Emelkedő: 850m
Útvonal: Nagyirtáspuszta (430m,
) - Kisirtáspuszta (340m, ) - Inóci-nyereg (600m, ) - Kisinóci th. (325m, ) Túratáv: 9km
Emelkedő: 400m
Először a hosszabb túrát választók szálltak le az autóbuszról a Szobot Márianosztrával összekötő mûúton, ott ahol a Börzsönyi Kék Túra a Misa-réti patak mentén Zuvár felé indul. Nyolc óra után pár perccel 30-an kezdtük meg a gyaloglást a csordogáló patak mentén. Csoda, hogy a nagy szárazság miatt egyáltalán volt víz a medrében. A régi kisvasút pályáján vezet ezen a szakaszon a jelzés. 1km után szép szurdokvölgy következett, majd jobbra feltûnt a Zuvári-hegy. A csúcson Zuvár (Ódamásdi vár) romjai tekinthetők meg. A 318m magas csúcson épített várat 1262-ben említik először, mint királyi birtokot. Lajos királyunk itt állított ki 1372-ben. 1522-ben az esztergomi káptalan tulajdonába kerül. Ettől kezdve már nem említik, valószínûleg a török hódoltság elején mehetett tönkre. A 30x50m-es, szabálytalan négyszög alakú tetőt kőfalak, árkok, sáncok övezték. 1983-ban ásatások voltak a helyszínen. Ekkor találták meg a 7m-es ovális belső lakótorony alapjait. A 150-300cm vastagságú falakból ma kevés maradvány látható a felszínen. Az elmúlt időszakban kék háromszögjelzést alakítottak ki a csúcs megközelítésére.
Friss volt még a csapat, így mindenki feljött a romokhoz. Először csak enyhén emelkedett az út, a felétől viszont igen durva kapaszkodó következett! A meredek, andezit morzsalékos ösvényen majdnem hogy négykézláb kellett mind feljebb araszolni. Az erdőt elhagyva füves tisztás következett, ahonnan szép panoráma volt a környékre. A hátralevő 30m szint leküzdése is fáradságos volt a tisztástól. Az első ember 840-re ért fel a csúcsra. Kb. 20 percet kellet várni az utolsó felérő emberünkre. Szétnéztünk a csekély romok között, kipihegtük magunkat. Kár, hogy a csúcsról korlátozott a kilátás a fák miatt. A társaságnak nem volt ínyére ugyanezen az úton visszamenni a kék jelzésünkre. Szerencsére a csúcsról másik ösvényen is le lehet jönni, mint utóbb kiderült, ez jóval barátságosabb nyomvonal vezetésû ösvény. Nem sokkal a kék elérése után kereszteztük a Misa-réti patakot. Erdőirtásnak köszönhetően szép kilátás volt a Kopasz-hegy irányába.
1015-kor értük el azt a pontot, ahonnan a Nagy-Gallára felvezető háromszögjelzés elindul. A csapat nagyobbik része úgy döntött, hogy felmegyünk a csúcsra, ahonnan szép kilátás van a Dunakanyar kezdetére, a Visegrádi-hegységre. A fentieken túlmenően Naszály sasbérce és a Gerecse-hegység kontúrja is kivehető volt, igaz eléggé elmosódottan. A kb. 80m-es szint leküzdése után leheveredtünk, na meg persze gyönyörködtünk a panorámában. 20 percet töltöttünk el Nagy-Galla 479m magas csúcsán. A börzsönyi kék jelzésünkre visszamentünk a háromszögjelzésen, majd tovább folytattuk utunkat a Koppány-nyereg felé. Egyórai gyaloglás után értük el a 350m tszf. magasságú nyerget. Szép tölgyeseken keresztül vezetett az út, a földön rengeteg érett makk volt, az állatok nem fognak a tél folyamán éhezni. A nyereg előtt volt egy kis bizonytalanság a jelzésünk megtalálásában, egy jobb 90°-os kanyart nem jelöltek be, egy gazos, bokrokkal benőtt szûk ösvényt kellett 10 percig keresgélnünk. Pedig a széles földút is a nyeregbe vezetett, csak egy kis kanyart ír le az út!
A nyeregben bevártuk egymást, majd a kék keresztjelzésen negyed óra alatt felértünk a Nagy-Koppányra. Az 549m magas csúcsról szép kilátás van a környékre, hasonlóképpen, mint a Nagy-Galláról. Több mint félórát töltöttünk el a füves csúcson, ismét napoztunk egyet. A szendvicseink nagy része is elfogyott közben. 1320-kor folytattuk a túrát. Kicsit kanyargósan, de jobbára kelet felé gyalogoltunk Nagyirtáspuszta irányába, végig erdőben. 1400 órakor értük el a Vízválasztót, ahol a Nagybörzsönyi Kisvasút végállomása van. Egy szerelvény indulóban volt éppen Nagybörzsönybe. Sokan sétálgattak a környéken, ami nem csoda, mivel autóval fel lehet jönni a Szent Orbán fogadóig Kóspallagról. Letelepedtünk a fogadó udvarán levő asztalokhoz. Jó sokat kellett várnunk a kiszolgálásunkra, épp egy nagyobb, a fogadóban lakó csoport ebédelt. 1500-kor összeszedtük magunkat, a zöld keresztjelzésen folytattuk utunkat. A Nagy-Sas-hegy oldalában először egy emelkedő következett, majd az Érsek-tisztásnál érintettük a Kisinóci turistaháztól feljövő aszfaltozott mûutat. A tisztásnál jelzést váltottunk, a sárga jelzésen haladtunk a végcél felé.
A turistaházat a sárga négyszögjelzésen értük el, mely a Bükkös-patak folyását követi. 1600 után pár perccel érték el a legfrissebb társaink az itt parkoló autóbuszunkat. A kistúrásaink mind itt voltak már, ők két órával előttünk fejezték be a túrájukat. Maradt idő a sörözésre, az utolsó hét emberünk befutására fél órát kellett várakoznunk. Szép volt a mai túra, köszönhetően a börzsönyi tájnak, a kellemes időjárásnak. Este hét órára Százhalombattán volt az autóbuszunk. Nagyon fogynak már a betervezett túráink, legközelebb október 15-én a Biai-hegyek jelzett és jelzetlen útjain fogunk gyalogolni.
|
|
|
Muskovics András
szakosztályvezető