2015 április 29 - május 3, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék túra
2015. május 01. péntek
Reggel öt után ébredezni kezdett a társaság. Megreggeliztünk, megkávéztunk. Ági dobozolással foglalta el magát. Tegnap szerzett egy papírdobozt, a vendéglátónkat pedig rábeszélte, adja fel postára az első munkanapon. Az esti főzéshez szükséges krumplit és egyebeket testvériesen elosztottuk egymás között. 730-kor már menetkészek voltunk. Éjjel ugyan esett egy kevéske eső, de mi már napsütésben indultunk el. A harmadik nap célállomása Döröske volt. Az alábbi útvonalat jártuk meg:
Útvonal: Ják (210m, DDKT) - Egyházasrádóc (200m, DDKT) - Molnaszecsőd (182m, DDKT) - Döröske (212m, DDKT)Túratáv: 24km
Emelkedő: 130m
Minősítő pontszám: 36+2,6+2=41 pont
A DDKT útvonala a templom mellett vezet ki a faluból. A templom mögött Krisztus kereszt van, a faluvégen egy szép, barokk Szent Vendel szobor látható. Az utolsó ház után még 100m aszfalt következett, majd 90°-os bal kanyar után Kelemen major felé fordultunk. Itt egy lovastanya működik. A tanyánál ismét 90°-os kanyar van, de most jobbra. A mezőgazdasági területet bekerítették, az úton kapu van. A tulajdonos nagyon rendes volt, nem lakattal zárta be, csak megkérte az erre járókat, hogy maguk mögött ismét zárják be a kaput. Egyébként 2km után a terület másik végén ugyanígy működik a kapu. A nyílt terület után erdőhöz értünk. A Hideg-kúti patakot kellett kereszteznünk. Összedőlt fahídon keltünk át, majd keleti irányba fordultunk egy nyiladékban. Ebben a nyiladékban vaddisznókkal futottunk össze. 100m-re előttünk kifutott egy süldő, majd követték a többiek. Nyolcat számoltunk meg! Később 4 felnőtt disznó is kijött a nyiladékba! Egy idő után szimatot fogtak az öreg állatok, röfögésükkel fejezték ki a nem tetszésüket! Kb. 1km-t kanyarogtunk az erdőben. Az erdőt elhagyva délkelet felé, majd déli irányba fordultunk. Egy fennsíkon gyalogoltunk Egyházasrádóc felé, az úgynevezett Ritási allén. A dombhátról visszatekintve feltűnt a Kőszegi-hegység vonulata. Előttünk Rádóc víztornya, illetve templomának tornya volt látható. A falu előtt nem sokkal bal 90°-os kanyar következett. Itt egy fa Krisztus kereszt látható, kicsiny Mária szoborral. Befelé menet találkoztunk egy házaspárral, Velünk szembejöttek, Ők is a DDKT útvonalát járják. A falu temploma a DDKT útvonalától 100m-re van. A bélyegzést a PUB sörözőben intéztük el, itt megálltunk 20 percre nassolni, sörözni.
Kb. 1km-t gyalogoltunk a falu Fő utcáján, majd a vasútállomásnál kereszteztük a Szentgotthárd, Körmend vasúti pályát. A falu végén egy kihalt kastélyszállót, vagy talán fogadót néztünk meg. A Rosner család kastélya 1894-ben épült, egy kisméretű angolpark közepén található. A kastély kívülről megtekintettük, majd tovább gyalogoltunk. Az utolsó házat elhagyva 1km után, a falu vízművénél bal 90°-os kanyar következett. Újabb 1km megtétele után jobb 90°-os kanyar következett, befordultunk az erdő irányába. Az erdei szakasz kb. 2km volt, kétszer volt 90°-os iránytörés. Az erdő elhagyása után mezőgazdasági földek között, nyílegyenesen haladtunk Molnaszecsőd felé. Elhaladtunk 2 db volt katonai létesítmény mellett, valószínűleg rakétákat tárolhattak itt, most szalmabálák voltak bennük. Molnaszecsődön kereszteztük a 8 sz. főutat. A település túloldalán megtekintettük az új haranglábat, az 1848-as és 1956-os emlékművet. 1340-kor elértük a Rábát, betértünk az Árvíz büfébe. Itt lehet beszerezni a molnaszecsődi DDKT bélyegzőt. A bélyegzés mellett megittunk egy sört is. Elég furcsa figurák tartózkodtak a büfében, majális helyett itt ünnepeltek. Az egyikük magába roskadva nézett kifelé magából, a másik egy elég furcsa, vigyorgó osztrák szerzet volt, mindenképp barátkozni akart velünk, illetve főleg Jutkával. A büfés elmagyarázta a helyzetet, a néma alak még nem ivott eleget, az osztrák pedig lakókocsijával jött ide, a Rába partra.
Miután 1405-kor elbúcsúztunk az osztráktól, a Rába hídon átmentünk a túlpartra. A befejező szakaszunk végig aszfaltos út volt. Két kisebb kanyar után nyílegyenesen Döröske felé haladtunk. A dombtetőn levő templomtorony már messziről mutatta a célt, ez a Vasi Hegyhát első dombsora a Rába völgy felől. A domb előtt még kereszteztük a Csörnöc-Herpenyő patakot. A faluba jobb kanyar után érkeztünk meg. Bal kézre láttuk a Döröskei-tavat, holnap errefelé fogjuk folytatni a túránkat. A település volt általános iskolájában volt a szállásunk. Az épület felújításra szorul, 39 éve szüntették meg itt tanítást, ennek emlékére kopjafát állítottak az iskola elé. Talán ez volt a leggyengébb szálláshelyünk az öt nap során, igaz, a legolcsóbb is. Nem az ágyakkal, a takarókkal volt bajunk, hanem a hőérzetünkkel. Talán a megérkezett hideg front volt az oka, de a ház igen hűvös volt. A vaskályhával képtelenek voltunk érezhető módon befűteni a termeket, pedig rengeteg fát eltüzeltünk.
Amíg a többiek a vacsora elkészítésével voltak elfoglalva, én elmentem felfedezni Döröskét. A településnek jelenleg 84 állandó lakosa van, régebben sokkal többen éltek itt. Több háznak már osztrák a tulajdonosa, ezeket a házakat szépen felújították. Egyébként is szépek a régi épületek, de egy részük szép lassan az enyészeté lesz. A falu látnivalói: kettő Krisztus kereszt látható, Takács Ferenc faszobra, aki megírta Döröske történetét, a falu végén egy szép, festett Mária szobor, egy új faharangláb a világháborús emlékművel, valamint a híres románkori templom. Döröske Árpád-kori település, első írásos említése a Tatárjárás utáni években történt. Római katolikus temploma a XIII. században román stílusban épült. A régi temetőben található templomot Szent Jakab apostol tiszteletére szentelték fel. 1894-ben átalakították. Berendezési tárgyai a XIX. század végéről valók. Műemléki védettséget élvez.
A falu megtekintése után következett a vacsora. Pisti paprikás krumplija jól esett, repetázni is lehetett. Másnap reggelre is maradt kéttányérnyi adag. Áttekintettük a következő napi útvonalat. A hideg miatt nem sokat beszéltünk, mindegyikünk igyekezett mielőbb ágyba kerülni.
|
|
|