2016 április 23, Mátra keleti bércén - Mátra
Ezt az évet a kék túrázóknak szántuk, így szombaton a Mátra keleti gerincének bejárása volt a cél: Mátraházától Sirok vasútállomásáig gyalogoltunk. Továbbra is nagy az érdeklődés túráink iránt, hiszen 62-en jelentkeztek erre a túrára. Mind többen érdeklődnek nem szakosztályi tagok is, sajnos a túljelentkezés miatt nem sikerül Őket magunkkal vinni. Végül is 8 fő visszavonta a jelentkezését, 6 fő pedig a busz kapacitása miatt maradt otthon, így 48-an túráztunk a mai napon. Nem szép időt jósoltak a mai napra, de pénteken már látni lehetett, hogy a beígért viharos, esős idő legkorábban szombat délután fogja elérni Mátra térségét. Nagy szerencsénkre ez így is történt. Most senki sem ijedt meg a rossz időtől, ennek volt köszönhető a nagy létszám. Hat órakor indultunk el Százhalombattáról, majd Tárnok, Érd, Budapest, Kosztolányi Dezső tér érintésével jutottunk el Mátraházára. Útközben a Hatvani MOL üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg 25 percre. Mátraháza parkolójából 850-kor indult el a hosszabb túrát választók 35 fős csapata. Ez a két túra lehetőség került egyébként meghirdetésre:
Útvonal: Mátraháza, autóbusz állomás (710m,
) - Kékestető (1014m, ) - Sas-kő (898m, ) - Hármashatár (680m, ) - Oroszlánvár (604m, ) - Szederjes-tető (675m, ) - Cseresnyés-tető (551m, ) - Kalapos-tető (485m, ) - Sirok vá. (155m, ) Túratáv: 23km
Emelkedő: 940m
Minősítő pontszám: 34,5+18,8=53 pont
Alternatív útvonal: Recsk, Nemzeti Emlékpark (345m,
, 
) - Szederjes-tető (675m, ) - Cseresnyés-tető (551m, ) - Kalapos-tető (485m, ) - Sirok vá. (155m, ) Túratáv: 12km
Emelkedő: 440m
Minősítő pontszám: 13,5+6=20 pont
A rövid túrásainkat a busz átvitte a Mátra északi oldalába, ott Recsken, a volt Kényszermunkatábor parkolójából kezdték meg a túrájukat, miután megtekintették az emlékhelyet. Először is megkerestük az OKT bélyegzőjét, mely az autóbusz forduló büféjénél található. Ehhez kb. 100 métert ellenkező irányban vissza kellett mennünk az úti célunkhoz képest. A bélyegzés több mint negyedóráig tartott, lassan mindenki gyűjteni fogja a pecséteket. A következő célpontunk az ország legmagasabb pontja, az 1014 m magas Kékestető nincs messze Mátraházától, egy órán belül kényelmesen elérhető. Az országúton indultunk el, majd az első kanyarban áttértünk a sípályára. Ezen a füves, hosszú nyiladékon jutottunk fel a csúcsig. 940-re felért a csapat nagyobbik része. Aki bélyegezni szeretett volna, annak a lépcsőkön le kellett mennie a szanatórium bejáratáig. A bélyegző kívül, a falon van elhelyezve. Nem sokat időztünk itt, maximum 20 percet, megnéztünk pár emlékművet, többek között a meghalt motorosok emlékművét, az északi sípályát, a magassági pontot, majd folytattuk az utunkat.
Megkerültük az adótornyot, a katonai épületeket balról. Szép idős bükkösben, mohás andezit sziklák között vezetett lefelé az ösvényünk. Időközben az időjárás is megváltozott valamelyest, néha elkezdett szitálni, szemerkélni az eső. Olyan határeset volt, hogy mindenki elővegye az esőköpenyét, vagy kibírja széldzsekiben ezt a kellemetlenséget. Elhaladtunk az Erzsébet-szikla mellett, ahonnan kiláttunk az Alföldre, valamint nyugat felé a Galya-tetőre. Kb. fél óra alatt értünk el a 898 m magas Sas-kőre. Itt található a turisták I. világháborús emlékműve, egyébként pedig egy kiváló kilátó pont. Az emlékműt elhagyva, déli irányban, a síkságon feltűnt a Mátravidéki Hőerőmű. Talán éppen indították, mert igen ronda füstöt eregetett az égbe. A következő kilátó pont a Disznó-kő volt. Szépen látszódik a sziklákról a Parádi medence, valamint nyugat felé a Galya-tető. Erre a kilátó pontra a Mátra északi oldalában vezetett el az ösvényünk. Elég meredek volt az oldal, a kis esőtől csúszott, de még eső nélkül is kellemetlen a kis guruló kövek miatt. Persze a társaság nagy része nem ment ki a sziklákra, pedig jelezve van a kilátó pont. Itt szembesültünk azzal a ténnyel, hogy még több mint 17 km van hátra Sirok vasútállomásáig, a túra végpontjáig! Ma lassabban haladt a társaság, mint ahogyan szokott.
Kb. 40 percre volt a következő bélyegzési pont a Disznó-kőtől. Ez a Hármashatár erdészház, Felső-Tarjánkának is nevezik ezt a helyet. Mielőtt ideértünk, 1130-kor átjöttünk a 672 m magas Markazi-kapu nyergen. Itt kereszteztük a zöld jelzést, melyen el lehet jutni az Ilona-völgyi vízeséshez. A Hármashatár erdészháznál sokan összejöttünk, az ebédszünetet itt tartotta meg a többség. A jelzett úttól kissé távolabb található az erdészház, most az OKT-s bélyegző az esőbeállóban került elhelyezésre. 12 óra előtt voltunk pár perccel. Kb. 20 percet töltöttünk itt el, majd elindultunk Cserepes-tető felé. Egy órai gyaloglás után értük el a Cserepes-tetőt. Előtte, 743 m magas Nagy-Szár-hegyről déli és nyugati irányba pompás kilátásban volt részünk. Láttuk, honnan jöttünk, valamint a Mátravidéki Hőerőmű hűtőtornyait az hozzátartozó víztározóval együtt. Elcsodálkoztunk egy-két hatalmas bükk és tölgy hagyásfán. 1320-kor értünk fel Oroszlánvár 604 m magas csúcsára. A csúcson egy kisebb várnak csekély maradványai láthatóak. A tatárjárás után építették, a Kompolthy család tulajdonában 1325 és 1489 között volt. A török hódítás során rombolhatták le. Az egykori erősséget sziklába vájt ovális, 4 m széles és mély árok jelzi. 1335-kor értük el a Domoszlói-kaput. Ez egy jellegzetes Mátra nyereg, a nagyfeszéltségű villamos vezeték itt halad át a Mátra keleti gerincén. A kék keresztjelzésen észak felé eljuthatunk a volt kényszermunkatáborig, mely Nemzeti Emlékpark, kb. 3 km-re van a nyeregből. A rövid túrásinknak innen kellett feljönniük az Országos Kék Túra jelzéséig.
Vadkerítés mentén jutottunk fel a 620 m magas Jagusra. Visszatekingetve szép volt a panoráma, jól látszódott, merről jöttünk. Az egész mai túra jellemzője a hullámvasutazás volt. Csúcsra fel, nyeregbe le. A Nagy-Zúgó-hegyet jobbról elkerüli a jelzés, de a Kis-Zúgó-hegy gerincére már fel kellett kapaszkodnunk. Következő csúcs a Szederjes-tető volt, melyre 1430-kor értünk fel. A háromszögelési gúlán olvasható a magassága: 675 m. A csúcson 90°-os jobb kanyar következett, a Jóidő-kúthoz 10 perc alatt leértünk. A forrás alig csordogált, a kút is igen elhanyagolt állapotban van. A Remete-tetőt jobbról kerültük ki, gyakorlatilag szintben tudtunk gyalogolni. 1520-kor voltunk a Remete-tisztáson. Közelében található a Remete-forrás. Az erdőszélen egy 29 évet élt férfi emlékére emelt kopjafa látható. A Cseresnyés-tetőt szintén jobbról kerültük ki. Az 507 m magas Gazos-kőt negyedóra alatt értük el a tisztástól. A csúcs észak felé meredeken letörő sziklafala talán a Mátra egyik legszebb kilátópontja. Siroktól a Galya-tetőig zavartalan a panoráma észak felé. Halványan már a Siroki vár is kivehető kelet felé. A kis füves tisztáson kökörcsinek, nőszirmok láthatóak. Még mindig több mint 5 km út van hátra a vasútállomásig!
Miután kinézelődtük magunkat, tovább gyalogoltunk, hogy letudjuk a hátralevő utat. A hullámvasutazás tovább folytatódott. 400 m megtétele után az Átrád-tetőn úgy haladtunk keresztül, hogy ha nincsen jelző oszlop, talán észre sem vesszük. A 485 m magas Kalapos-tetőről korlátozott volt a kilátás Kékes irányába, 1610-kor voltunk itt. 1655-kor a Sólyom-kút mellett levő esőbeállónál voltunk. Innen már csak 1 km-t kellett gyalogolni. Az utolsó métereket aszfaltúton tettük meg a vasútállomásig, ahová a csoportunk 1710-kor érkezett meg. Az utolsó embereinkre még vagy 25 percet kellett várni. A vasútállomás kihalt, egyetlen lelket sem lehet itt találni, a falu több mint 2 kilométerrel keletebbre van. Szerencsénkre a busz sofőrünknél volt dobozos sör és üdítő, így levezethettük a mai túrát. Végül is kellemes kiránduló időnk volt, az útvonal elég kemény volt, sokan panaszkodtak a térdükre, a bokájukra a célban. Az tény, az egész napunk hullámvasutazásban telt el. A rövid túrásaink is panaszkodtak a feljövetelükre, a kék körjelzés jelzés viszonylag megfelelő volt, csak az ösvény hiányzott! Ezt a feljövetelt ezek szerint nem sokan használják!
Kilenc körül értünk haza, esőben! Hét emberünket bevittük Sirokra, itt szálltak meg, hogy még két napot gyalogolhassanak az Országos Kéken. Következő szállásuk Szarvaskőn volt, a túrájukat Bélapátfalván fejezték be a hétfői napon. Vasárnap gyalázatos, viharos, esős idő volt, de túlélték ezt a napot, hétfőn pedig kellemes túrázásra alkalmas időben fejezték be a három napos túrájukat. Vasárnap mi is nyugtázhattuk, milyen szerencsénk volt a szombati időjárással, ellentétben az előrejelzésekkel. Legközelebb a déli végeken fogunk túrázni május 7-én. A Rockenbauer Zoltán Dél-dunántúli Kék Túra egy szakaszát szeretnénk megjárni Abaligettől az Árpád-tetőig.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető