2017 november 4, Őszi csavargás - Velencei-hegység

Kellemes, túrázásra ideális időt jeleztek előre, ami szerencsénkre be is jött az időjósóknak. Reggel, még pirkadatkor indult el az autóbuszunk Százhalombattáról, az Ebatta elől. Érd, Tárnok és Martonvásár után lett teljes a szombati túrázó társaság. Szép számmal jöttünk össze, 50-en voltunk a buszon, mindössze hatan vonták vissza a jelentkezésüket. Alig maradt idő az adminisztráció elvégzésére, megérkeztünk a túra kiindulási pontjára, Pázmándra. Itt szálltak le az autóbuszról a hosszabb túrát választók. Ez volt a mai napra tervezett két túra variáció:

Útvonal: Pázmánd (140m, ) - Zsidó-hegy (205m, ) - Csúcsos-hegy (268m, , ) - Nadap (190m, ) - Sukoró (140m, ) - Angelika-forrás (265m, ) - Bodza-völgy () - 48-as Honvédemlékmű (120m, )
Túratáv: 21km
Emelkedő: 470m
Minősítő pontszám: 31,5+9,4=41 pont

Alternatív útvonal: Nadap (190m, ) - Sukoró (140m, ) - Angelika-forrás (265m, ) - Bodza-völgy () - 48-as Honvédemlékmű (120m, )
Túratáv: 12km
Emelkedő: 230m
Minősítő pontszám: 18+4,6=23 pont

34-en indultunk el Pázmánd település végétől a Zsidó-hegy felé. Alig láttunk el az orrunk hegyéig, annyira ködös volt a levegő. Hamar felértünk a nevezetes kvarcitsziklák közé. Egy szűk szikla szoroson keresztül vezet fel a piros jelzésű turistaút, a Zsidó-hegyre. A kvarcitsziklákat eocén kori utóvulkáni, hidrotermális folyamatok hozták létre. Az egyirányú légmozgásoknak kitett sziklákon a szél által szállított apró ásványszemcsék eróziós nyomai láthatók. A kvarcitsziklák tetején lévő kis mélyedésekben eső után megmarad a víz, ezeket a népnyelv rókaitatónak nevezi. A hegyen látható XVIII. századi kálváriát pályázaton elnyert pénzből építették újjá a helyiek. A hármas keresztnél elidőztünk egy keveset. Tüneményes látvány volt, amint a felkelő nap próbálja áttörni az elég vastag ködöt. Erdei ösvényen mentünk le a hegyről. Az út nagy részében együtt haladtunk a kerékpáros úttal. Többnyire szőlők, mezőgazdasági földek között gyalogoltunk. A Cibulka-patakon való átjutás miatt itt elég nagyot kerül a piros jelzés. Több helyen elég hiányosak a jelek! 8³⁰ körül elértük a piros háromszögjelzést, mely felvezet a 268 m magas Csúcsos-hegyre. Kb. 20 perc alatt felértünk a kopasz tetejű csúcsra. Szép innen a kilátás, megéri a kis kapaszkodó! Most pláne izgalmas volt, alattunk a völgyben hullámzott, szinte folyt a köd! Néha előtűnt Nadap temploma, a Meleg-hegy átjátszó állomásának tornyai.

Húsz perc pihenő, nézelődés után lejöttünk a hegyről, visszamentünk a piros jelzésünkhöz, elindultunk Nadap felé. A szélső házat 9³⁰-kor értük el. Egy-két igen szép, tájba illő portát láthattunk. Az 1956-os emlékműnél lekanyarodtunk a sokszor látott Szintezési Alappontokhoz. Az alappontok a János-hegy oldalában, egy régen felhagyott gránitbányában találhatók. A Nadap I. főalappont vaskerítéssel körbevett kőobeliszk. A kőobeliszk alatt levő pont tengerszint feletti magassága 173,8385 m. Az Osztrák-Magyar monarchia idején 1888-ban állították fel, az akkori Magyarországon összesen 7 darabot hasonló formában. Alapszintfelületnek az Adriai-tenger középszintjét választották, amelyet a trieszti Molo Sartorio mércéjén 1875-ben határoztak meg. Az Adria középvízszint ismételt mérése 9 cm-rel eltért az 1875. évi méréstől, ezért az Adria középtengerszint helyett bevezették a nadapi alapszintet. Ez azt jelenti, hogy a magasság nem a tengerhez képest, hanem egy képzeletbeli felülethez képest értendő, amely 173,8385 méterrel van a nadapi jel alatt. 1960-ban rendelték el, hogy a kelet-európai szocialista országokban az Adriai alapszintről a Balti alapszintre kell áttérni. Ekkor a nadapi alapszintről áttértünk a kelet-európai alapszintre, az ún. balti (kronstadti) alapszintre, amely 67,47 cm-rel feljebb van, mint a nadapi alapszint. A Nadap főalappont magassága így 173,1638 m a balti alapszinthez viszonyítva.

Negyedórai nézelődés után tovább gyalogoltunk a Halastói-árok felé. Nem sokkal később áttértünk a sárga keresztjelzésre. Ez a nem régen, EU-s pénzből épített aszfaltos kerékpárúton haladt Sukoró felé. 10³⁰-kor már a Sukoró közelében levő Gyapjaszsáknál voltunk. Ez is a Velencei-hegység egyik híres szikla képződménye, ingóköve. Innen lementünk az Olasz Kőfejtőbe. Gyerekeknek, természetesen szülői felügyelet mellett még sziklamászás tanulására is alkalmas! 11 órakor már Sukoró házai között voltunk. A jelzésünk levitt a Pákozdi országútig. Itt találtunk büfét, cukrászdát. Közkívánatra az ebédidőt itt tartottuk meg. 11⁴⁵-kor felkerekedtünk, majd a zöld jelzésen az Angelika-forrás felé indultunk el. Menetközben elhaladtunk az Éva-forrás mellett. A szépen foglalt forrásból nem csörgedezett a víz. Egy óra múlva már az Angelika-forráshoz értünk, ez a forrás is elapadt! Időnk bőven volt, a buszt 15⁰⁰ órára rendeltük vissza a túra végpontjára. Letelepedtünk az asztalokhoz. A fák lombjai már sárgák voltak, a levelek nagyobb része már a földre hullott. A nap szépen átsütött a fák még fenn lévő levelein.

Húsz perc után elindultunk a mai túránk utolsó szakaszára. A Bodza-völgyben gyalogoltunk lefelé. Igen szép volt a völgy, sárgában pompázott. A csatlakozó Hurka-völgyben jobbra elvált tőlünk a piros keresztjelzés. Ezen a Pákozdi Ingókövekhez lehet eljutni. Mi maradtunk a sima piroson. A Külső-hegy oldalában hagytuk magunk mögött az erdőt. Mezőgazdasági földek mellett értünk ki a pákozdi aszfaltútra. Kereszteztük az országutat, majd az M7-es autópálya alatt átmenve, 14²⁰-kor érkeztünk meg a Doni Emlékkápolnához. A kápolna Szabó Tamás tervei alapján az 1990-es években épült, a II. világháborúban, a Don-kanyarban elesett katonák emlékét őrzi. Nem messze a kápolnától található a Katonai Emlékpark, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy 1848-tól napjainkig bemutassa nemzetünk hadtörténelmét. Az 1848-49-es szabadságharc első csatájára a Velencei-hegység lankái között, 1848. szeptember 29-én került sor Móga János altábornagy vezetésével. A még szinte alakulófélben lévő magyar honvédsereg sikerrel állította meg a jelentős túlerőben lévő ellenséget. A Mészeg-hegyen, a környék egyik legmagasabb pontján 1951. szeptember 29-én került felavatásra a történelmi jelentőségű obeliszk. A vörös márványból készült, 16 méter magas kőoszlop Kiss Kovács Gyula szobrászművész alkotása. A Katonai Emlékpark jelenlegi formáját 2010 elejére nyerte el, bár a fejlesztése, látnivalói bővítése azóta is folyamatos.

Miután szétnéztünk, összeszedtük a csapatunkat. A kistúrások előttünk érkeztek meg. 15¹⁵-kor buszunk elindult hazafelé. Nagyon jól sikerült a mai túránk, igazán kellemes őszi időben gyalogolhattunk. Korán, még világosban mindenki hazaért. Legközelebb a Biai dombokat fogjuk felkeresni november 18-án.



Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető