A hétfői évzáró-évnyitó összejövetelt követően szombaton megkezdtük a 2018 évi túráinkat. Cél a Budai-hegység volt, hasonlóan, mint a tavalyi utolsó Mikulástúránk, de valamelyest azért módosítottuk az útvonalat. A buszon mindössze 23-an jöttünk össze, miután Százhalombattán, Tárnokon, Érden összegyűjtöttük a társainkat. Budaörsön, a Városházánál még további emberek csatlakoztak hozzánk, akik személygépkocsival és tömegközlekedéssel jöttek el a túrára. Így már 33 fős volt a csapat. Szibériai hideget prognosztizáltak korábban az időjósaink, szerencsénkre ez egy napot késett. Az előrejelzésnek, illetve az influenza járványnak köszönhetően 14-en vonták vissza a jelentkezésüket! Délutánra kiderült, hogy közülük sokan bánhatták a döntésüket. Hétkor indultunk el Százhalombattáról, 8 óra után pár perccel már a kiindulási pontunkon voltunk. Mindenki itt kezdte meg a túrát. Ebből a két túrából lehetett választani a mai napon:
Útvonal: Budaörs, Városháza (140m,Kissé megijedtünk az időjárástól, idefelé jövet szemerkélt az eső. Szerencsénkre Budaörsön már nyugodtabb időjárás fogadott Bennünket. Nyolc óra körül elindultunk a Városházától. A 16 rövid túrástól hamar elváltak az útjaink, pedig Ők is a piros jelzésen kezdtek el feljönni a Farkas-hegyre. Kissé meglepődtünk az ösvény minőségétől, ugyanis nagyon sáros, csúszós volt. Amint felértünk az erdőbe, már fagyott talaj fogadott Bennünket. A hóréteg is mind vastagabb volt. Így már kellemes volt a gyaloglás, igazi télies körülmények közepette haladtunk. Nagyon régóta nem volt ebben részünk! Kilenc óra körül már a piktortégla üregeknél jártunk. Közben beleszaladtunk egy felhőbe, alig láttunk 30 méterre! A piktortégla üregek után rátértük a piros négyzetjelzésre, ezen az úton jutottunk el a Frank-hegyi turistaházhoz. Közben láthattuk egy tölgyfára elhelyezett Mária képet, valamint találkoztunk egy nagyobb kutyacsapattal. Megszoktuk már, hogy a turistaház ilyenkor nincs nyitva, így egy-két fénykép elkészítése után tovább folytattuk utunkat a tervezettek szerint.
A turistaház után nem sokkal egy meredek aszfaltos úton indultunk el lefelé az Irhás-árok felé. Az Irhás-ároknál vaciláltunk egy keveset, míg rá nem találtunk az Ördög-orom alatti útra. 1030-kor találtuk meg a zöld háromszögjelzést, ezen kellett felmennünk a Széchenyi-hegyre. Útközben a szerpentinek előtt elhaladtunk a Mária kápolna mellett. Itt egy nagyobb csoporttal találkoztunk, Ők a Mária útvonalon gyalogoltak. A hosszútúrások csapata már az induláskor is kétfelé szakadt. Nem is láttuk az élenjárókat. A lassabban jövők 11 órakor értek fel a Széchenyi-hegyre. Az élmezőnyt itt kicsit kicseleztük. Ők megálltak a vasútnál ebédelni, mi viszont kikerültük a végállomást. A Normafánál jött össze a csapatunk, itt lehetett rétest, forralt bort venni. Rövid pihenőt tartottunk az asztaloknál. Sokan szánkóztak a Normafánál, a gyerekek végre élvezhették a tél örömeit. A hűvös időjárás miatt sokat nem lehetett lenni egy helyben, ezért rövidesen tovább folytattuk az utunkat Makkosmária felé.
12 órakor elindultunk Makkosmária felé, öt perc múlva kereszteztük a vasutat. A síneket 25 cm-es hó fedte. Elhaladtunk a három ismeretlen katona sírja mellett, majd 1230-kor már Makkosmárián voltunk. Csak rövid időre álltunk meg. Az asztalokat, padokat vastag hóréteg fedte. A gyerekeknek nagy hóembert épített valaki. Régen volt részünk igazi téli túrában, ki tudja, mikor lesz a környékünkön újra ekkora hó! A piros jelzésen elindultunk a Szent Mihály szikla felé. Régebben Végvári-szikla volt a neve. 1300 órakor értünk a sziklához, vakító napsütésben. Szép fotók készültek a ragyogó kék ég háttérrel! Igazából már Makkosmárián is majdnem sütött a nap. Felkapaszkodtunk a sárga keresztjelzésig, ahol jobbra fordultunk, immár a sárga jelzésen. Rövidesen a Nagyszénászúg szélső házai mellett jártunk. Errefelé már kissé olvadt a hó, emiatt csúszós ösvényen kellett gyalogolni. 1335-kor a Kies-völgy feletti Sorrento szikláinál voltunk. Sorrento előtt egy helyről szép kilátás volt a Budakeszi-medencére, a távoli Nagy-Kopaszra. Pár fénykép itt is készült, mielőtt tovább mentünk a sárga jelzésen. A Csík-hegyet páran jobbról kerültük meg, egy jelzetlen ösvényen. Talán mi jártunk jól, ez az oldal még fagyott volt, nem volt sár.
1500 órára az első embereink felértek a Huszonnégyökrös-hegy csúcsára. Nagyon szép panorámában volt részünk, a nap még mindig sütött. A KFKI, János-hegy az Erzsébet-kilátóval, Nagy-Kopasz, Biai-dombok, a Budakeszi-medence és Budaörs egy része volt látható a csúcsról. Túl sokat nem tartózkodtunk fenn, mivel mind erősebben fújt a hideg szél. Lefelé menet, még a kisebbik csúcsról Budaörs városiabb része is látható volt, a Törökugratóval. A volt Csíki Csárdától, Budaörs fő utcáján, a Szabadságúton gyalogoltunk vissza a Városházánál várakozó autóbuszunkig. Az utolsó emberünk 1600 órakor szállt fel a buszra. Mindenki hazaért még világosban. Nagyon kellemes téli túrában volt részünk! Bánhatja, aki kényelemből vonta vissza a jelentkezését! A jelzett szibériai hideg szerencsénkre eltolódott egy nappal, vasárnapra már igen hideg idő köszöntött ránk! Legközelebb, egy hét múlva fogunk túrázni a Gerecsében. Megkezdjük a Közép-Dunántúli Piros útvonalának bejárását, a Piszke-Tarján közötti szakasszal ismerkedünk meg.
|
|
© 2006-2025 természetbarátok.hu