2021 október 16, Késő őszi csavargás - Visegrádi-hegység
Szombaton a Visegrádi-hegységet vettük célba. Ez a túra mindig jól sikerült, hiszen több helyről szép panorámában lehet része az erre járó turistáknak. A mai túra nagyobbik részét az Országos Kék Túra útvonalán tettük meg. Hosszútúránk a Visegrádi rév kikötőjétől indult el. Akinek véletlenül hiányzott az itteni OKT bélyegzője, most pótolhatta. A rövidtúrásokat autóbuszunk a Szentendrei Skanzenhez vitte el, nekik ez volt a kiinduló pontjuk. 34-en jelezték, hogy eljönnek a túrára, csak 1 fő vonta vissza a jelentkezését. A buszon 32-en voltunk, egy társunk vonattal jött el a túrára, vele Visegrádon találkoztunk. A buszunk, mint egy hete hét órakor indult el Százhalombattáról. Tárnok, Érd Vörösmarty Gimnázium, Budapest Kosztolányi Dezső tér után lett teljes a mai csapat. Ebből a két túrából lehetett választani:
Útvonal: Visegrád, komp (105 m,
) – Nagyvillám (377 m, , 
) – Borjúfő (432 m, , , ) – Urak asztala (522 m, ) – Kis-Bükk-tető (548 m, , 
) – Vörös-kő (521 m, ) - Leányfalu (109 m, ) Túratáv: 18km
Emelkedő: 680m
Minősítő pontszám: 27+13,6=41 pont
Alternatív útvonal: Szentendre, Skanzen (205 m,
) – Álló-rét (392 m, ) – Kis-Bükk-tető (548 m, 
, 
) – Vörös-kő (521 m, ) - Leányfalu (109 m, ) Túratáv: 10km
Emelkedő: 400m
Minősítő pontszám: 15+8=23 pont
9 órakor már a komp kikötőnél voltunk. A rövidtúrások 13-an a buszon maradtak, ők visszamentek Szentendrére a Skanzenhez. A rövid szerelvényigazítás, illetve a pecsételés után elindultunk az Országos Kéken a Fellegvár felé. Hamarosan a Visegrádi Kálvárián gyalogoltunk felfelé. Az ösvény eléggé meredek, görgeteges. A Kálvária végén egy kis kápolna található egy szép andezit szikla mellett. ¾ órai gyaloglás után értünk fel a Fellegvárhoz. A vár építési munkálatai a XIII. század közepén indultak, a tatárjárást követően az országot újjá alapító IV. Béla király és felesége, Laszkarisz Mária tervei alapján. A költségeket elsősorban a királyné hozománya fedezte. A Fellegvár és egyben Visegrád Károly Róbert uralkodása idején nyerte el máig élő kultuszát, amikor az uralkodó Visegrádot jelölte meg királyi székhelynek, az ország fővárosának. A híres 1335-ös királytalálkozóra is ezen a helyen került sor. Addigra Károly Róbert már jelentősen bővítette és a kor követelményei szerint tökéletesítette a várat. A Fellegvárat maga Mátyás király is korszerűsítette, a város akkori arculatának reneszánsz jegyeit Mátyás itáliai feleségének, Beatrix királynénak köszönhetjük. Aragóniai Beatrixnek hatalmas szerepe volt abban, hogy Visegrád világvárosi rangra emelkedjen a XVI. századra. Várlátogatásra most nem volt időnk, csupán a bejárati kaputornyot tekintettük meg.
25 perces sétával felmentünk a Nagyvillám Étteremhez, hogy megszerezzük az itteni OKT pecsétet. Az étterem mögül szép panoráma van a Dunakanyar egy részére, a távolabbi Börzsönyre. Páran tovább mentek a Zsitvay-kilátóhoz. A kilátót 1933-ban építették a 378 méter magas Nagyvillám tetejére, majd 2005-ben műemlékké is nyilvánították. Nevét Zsitvay Tiborról kapta, aki a múlt század egyik közismert személyisége, egyebek mellett igazságügyi miniszter, a Nemzetgyűlés és a Magyar Turista Szövetség elnöke volt. A kilátó és a Nagyvillám térsége a kiránduló- és turistaélet egyik fontos központja, tiszta időben a fővárost és 100 kilométeres környezetét is belátni, a Mátrától a Pilisen keresztül egészen és Zsámbéki-medencéig, sőt a Dunakanyar akár felhős időben is szabad szemmel látható. A jól azonosítható látnivalók irányát a kilátószinten ábrák és feliratok is jelzik. Visszamentünk az OKT nyomvonalára, majd elindultunk a következő pihenőpontunk, a Borjúfő felé. Kereszteztük a bob pályával szemközti nagy rétet, ahol még az őszi kikericsek virágoztak. Kb. egy órás erdei gyaloglás után, a Sóstói-rétet keresztezve, a Visegrádi-kapun át értünk fel Borjúfőre. A kilátópont egy környezetéből kiálló, éles sziklabérc, anyaga andezit. Innen látható a Visegrádi-hegység kráter roncsának centruma. A terep legmagasabb pontja a 639 m magas Prédikálószék. Alattunk a kanyarodó Duna tükre csillan meg, túloldalon a megkerült Szent Mihály-hegy és a Hegyes-tető. A hegy oldalában sok ház épült az utóbbi időkben, ezek Nagymaroshoz tartoznak. Távolban a Börzsöny vonulatai, csúcsai tűnnek föl. Az egyik kőtömbön Wass Albert nevét olvashatjuk, illetve egyik idézetet az írótól: "Maradnak az igazak és a jók, a tiszták és a békességesek."
Fél km és 100 m szint megtétele után megérkeztünk a Barát-halom oldalában levő Moli pihenőhöz. A kőpad remek kilátópont a napsütötte hegyoldalon. Nekünk most napsütés jutott, így különösen szép panorámában volt részünk. Hasonlóan Borjúfőhöz a Dunakanyarban lehet gyönyörködni. A Vörös Meteor Természetbarát Egyesület 1975-ben Molnár Lajos emlékére jelölte meg a padot, azóta a térképeken is Moli pihenő néven találjuk. Ebéd szünetet tartottunk itt, közben nézegettük a tájat. 1230-kor, kényelmes séta után a Vízverés nyergének tisztásán találtuk magunkat. 2011-ben, Dr. Madas László erdőmérnök tiszteletére avattak itt egy emléktáblát. A megalakuló Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatója sokat dolgozott az erdő és az ember kapcsolatának javításán. Az emléktáblát viselő andezit kőtömb Madas kedvenc helyéről származik. Áthaladva a tisztáson, rövidesen az OKT jelzés az Urak asztala alatt vezetett tovább a szép bükkösben. A legenda szerint az Urak asztala nevét az erre vadászgató nemes urak étkező, pihenő helyéről kapta, de valószínűbb, hogy a név a tető hatalmas sziklatömbjére utal. A hegy tetején lévő főváros környéki, egykori légvédelmi rakétabázis a Pap-rétről közelíthető meg. A piros jelzés becsatlakozása után hárman elmentünk Pap-rét felé, hogy bepecsételjük az itteni OKT bélyegzőt. Nem volt nagy kitérő, mindössze 800 m-es utat kellett megtennünk. Visszafelé a Pálócki-rét mellett jutottunk el a piros jelzésre, mely a Vörös-kőre vezetett fel.
A Zánkói-rét, majd a Vértes-mező mellett jutottunk fel az 548 m magas Kis-Bükk-tetőre. Az 521 m magas Vörös-kő innen mindössze 1 kilométerre volt. 1450-kor ért fel ide az utolsó emberünk, a többiek időközben már lementek Leányfaluba. A Vörös-kőről nyílik a Visegrádi-hegység keleti peremének legteljesebb panorámája. A meredek letörés tetejéről a Dunakanyart, illetve a hegyvidék és a síkság találkozását lehet megcsodálni. A csúcson egy kőoszlop áll, a felszabadulási emlékmű maradványa. A II. világháborúban német lőállás volt itt, később a szovjet parancsra emelt emlékmű miatt "zarándokhellyé" lett, a rendszerváltásig minden április 4-ét követő vasárnapon megkoszorúzták az obeliszket, és szervezett túrák keretében kirándulók sokasága látogatott ide. A közelben egy tágas esőház is található, meleg nyári éjszakákon akár alvóhelyként is szolgálhat a nomád körülményekkel barátságot kötni képes turisták számára.
A Vörös-kőről kb. 1 órára volt szükségünk, hogy leérjünk Leányfaluba. Majd 4 km út volt hátra a főút mellett parkoló autóbuszunkig. A busz a termálfürdő közelében várakozott ránk. Az út első szakasza igen meredek volt. 1600 óra után pár perccel az utolsó emberünk is leérkezett. Összeszedtük a csapatot, kit a presszóból, kit a cukrászdából kellett begyűjteni. Végül is korán hazaindultunk, mindenki világosban hazaért. Nagyon szép kellemes túraidőnk volt, igazán jólesett a mai gyaloglás. Legközelebb november 6-án a Vértesben fogunk túrázni. Most már hamisítatlan őszi erdőben, a leírhatatlan színkavalkádú fák alatt, a lehullott leveleket rugdosva.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Muskovics András
szakosztályvezető