2021 november 6, Barangolás a Vértesben - Vértes

Kellemes túraidőt jósoltak hétvégére az időjósok, ami be is jött, így szerencsénkre, tényleg szép őszi idő köszöntött ránk szombaton. Talán ennek is betudható volt, hogy sokan jöttek el erre a túrára, a buszon 38-an voltunk. Hét órakor indultunk el Százhalombattáról, majd Érd, Vörösmarty Gimnázium, Tárnok után indultunk el a starthely felé. Martonvásáron is összeszedtük még az egyik társunkat. Először a hosszútúrásokat tettük le a kiindulási pontnál. Ez Majk volt. Egyébként ebből a két variációból lehetett választani a mai napon:

Útvonal: Majk (187 m, ) – Oroszlányi Bányászati Múzeum (200 m, ) – Gesztesi vár (358 m, , ) – Várgesztes (300 m, (-)) – Vérteskozma (310 m, ) – Csákvár (149 m, , )
Túratáv: 21km
Emelkedő: 410m
Minősítő pontszám: 31,5+8,2=40 pont

Alternatív útvonal: Csákvári-Oroszlányi műút (255 m, ) – Nagy Bükk (445 m, ) – Kis-Tábor hegy oldala (324 m, , ) – Csákvár (149 m, )
Túratáv: 11km
Emelkedő: 200m
Minősítő pontszám: 16,5+4=21 pont

A majki remeteséget Galántai Eszterházy József gróf alapította 1733-ban, az alapítás során 1200 hold nagyságú földbirtokot is adományozott. A kamalduli barátok tartózkodtak a hús és a bor élvezetétől, kertműveléssel, művészetekkel tudománnyal és földműveléssel foglalkoztak. Az egymástól elkülönült cellákban élő remeték hallgatást fogadtak, s csak igen ritkán, meghatározott ünnepek alkalmával szólaltak meg. Hallgatásuk miatt némabarátoknak is hívták őket. A neves osztrák barokk építész, Franz Anton Pilgram tervezte meg az épületegyüttest. A templom alapkövét 1753-ban tették le, körülötte építettek meg 17db remetelakot. Egy-egy remetelak a magyar főúri családok adományaiból épült, a cella főhomlokzatán elhelyezett címer jelzi az adományozó család kilétét. II. József 1782-ben az összes magyarországi szerzetesrendet feloszlatta. A XIX. században a templom egy része elpusztult, ma csak a tornya látható. A kolostorépületet az Eszterházy család vadászkastéllyá alakította át, de a 17 szerzetesi cella eredeti állapotában fennmaradt. Az épületegyüttes teljeskörű felújítására 1,5 milliárd forint európai uniós forrás áll rendelkezésre. A felújítás lassan befejeződik.

840-kor érkeztünk meg Majkra. A hosszú túrát választó 32 fő itt szállt le az autóbuszról. Hat fő fennmaradt, ők visszamentek Vérteskozmára, hogy előttünk a sárga jelzésen Csákvárra gyalogoljanak a rövidebb túra keretében. Elhaladtunk a kis tó mellett, összesen 1 horgászt láttunk pecázni. A nap nem régen kelt fel, a tó környéke párában fürdött. Elhaladtunk a celli kápolna mellett, az épületegyüttest csak kívülről láttuk, még nem volt látogatási idő. Megállapítottuk, hogy látványosra sikeredett a felújítás, mintha csak a kertészeti, parkosítási munkák lennének már csak hátra. A fák leveleinek többsége lehullt, az avart rugdosva haladtunk a sárga jelzésen, az Oroszlányi Bányászati Múzeum felé. Az Oroszlányi Bányászati Múzeum 2001-től a XX-as aknán, a Majki remeteségtől 600 méterre működik. A kiállítás a XX. század második felének magyar szénbányászatát mutatja a látogatóknak. A majki akna eredeti állapotban megtartott létesítményei (szállítóakna az aknagépházzal, kötélpálya csillefeladó állomással, csillepályákkal stb.), a "földalatti bánya" bemutatására épített táró fejtési munkahelyei és bányagépei, a szabadtéri kiállítótér gépei és az egykori felolvasóban megépített bányászattörténeti kiállításrész betekintést nyújt a korszak szénbányászatába. A működő, föld alatt használt bányavonat, a bányamentő autó, és az aknatorony kilátója maradandó élmény bármely korosztály számára. Március 1. és október 31. között látogatható a múzeum.

Nem sokkal később kereszteztük a forgalmas Csákvár-Oroszlány műutat. Ettől kezdve az őszi, színes erdőben vezetett a jelzésünk. Kellemes túraidőnk volt. A Gesztesi vár alá 1020-kor érkeztünk meg. Itt kereshető fel az un. Kisvár. A 15 méter relatív magasságú dombot egy természetes eredetű árok választja el a felette emelkedő hegyháttól. A domb tetején megmaradt falmaradványok vakolatának első elemzése kora középkori eredetre utaltak, miszerint az alsó Kisvár időben valószínűleg megelőzte a felső Gesztes vár építését, de az is lehetséges, hogy nem a Csákok vagy Nagy Lajos által épített vár elődjéről, hanem talán egy XV. századi "kisegítő" erődítményről lehet szó. A felső nagy vár, a vértesi várrendszernek egyik jelentős tagja volt. A Csákok után királyi birtok lesz, Nagy Lajos építteti át vadászkastéllyá. A híres vadászatok során Zsigmond, II. Ulászló királyaink is megfordultak a várban. A fenyegető török veszély miatt megerősítették a várat. Az első török támadást 1529-ben sikeresen visszaverték a vár védői. Azonban 1543-ban elfoglalta a török sereg, majd többször gazdát cserélt a vár. Véglegesen 1605-ben került vissza magyar kézre. A század közepétől lassan romlásnak indult a vár, ekkor már az Eszterházyak birtokolják. 1945-ig az Eszterházy család tulajdona. Sok kövét szállították el a Majki Remeteség felépítéséhez, de még így is az egyik legépebb középkori várunk maradt. A külső falakból gyakorlatilag semmi sem maradt meg. 1960 és 1963 között a vár romjait feltárták és a helyreállítási munkák során turistaszállót alakítottak ki a várból, ahol 2014-ig 134 főt tudtak elszállásolni. Sajnálatos módon az elmúlt évtizedekben az állagmegóvásra nem fordítottak kellő figyelmet, a tetőszerkezet nélküli várfal bizonyos része leomlott, így életveszélyesnek nyilvánították, elkerítették. Jelenleg a vár nem látogatható. Páran ennek ellenére felmentünk a várhoz. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy hét éve ugyanaz az állapot fogadja az idejövő turistákat.

A kis kitérő után lementünk Várgesztes széléig, majd a sárga négyzet jelzésen Vérteskozma felé vettük az irányt a régi Malom úton. A bükkfákon fennmaradt levelek szinte világítottak az élénk sárga, vöröses színükkel. A Szent Vendel emlékhelynél tartottuk meg az ebédszünetünket 12 órakor. Petrás Mária Szent Vendel kerámia domborművét 2013 szeptemberében avatták fel. Az alkotás azon a helyen található, ahol egykor az 1836-ban Szent Vendel emlékére emelt kápolna állt, melynél a szomszédos települések (Gesztes, Szár, Kozma) németajkú fiataljai találkoztak. A kápolna 1969-ben omlott be, előtte túlélte a II. világháború időszakát, amikor itt három hónapon keresztül folytak a harcok a frontvonalon. Az emlékhelyhez padokat, asztalokat is kihelyeztek. Az ebédszünet után 10 percnyi gyaloglás után már Vérteskozmában voltunk. A takaros kis településen elég sokan a házuk körül serénykedtek, készülődtek a téliesítésre, valamint gyűjtötték a lehullott leveleket. Kiérve a falu végére, az útkereszteződésben, a zöld jelzésre tértünk át. Egy darabig rét szélén haladt az ösvényünk, majd 90°-os bal kanyar után, a Meszes-völgyben kapaszkodhattunk felfelé. Bal oldalunkon, több helyen szép mészkősziklák meredeztek a völgy felett. Hosszan gyalogoltunk az erdőben, többnyire délkeleti, déli irányba haladtunk Csákvár felé. Elhaladtunk a romos Annafalvi romos őrház mellett, ettől kezdve nyitottabbá vált a környék. Széles, köves úton kellett kb. 1km-t megtenni, majd enyhe jobb kanyarral ismét egy erdei szakasz következett. 1420-kor kiértünk egy tisztásra, ahol egy kilátó található. A neve Csákvári Vadászkápolna. Igen valószínű, hogy eredetileg kápolna lehetett, de a mostani funkciója kilátó. Nincs valami csodás panoráma fentről, csak a szűkebb környezet látható. A réten Dávid nevű fiúra emlékeznek, egy fekete márványlapon lóval örökítették meg. Közelebbit nem tudtunk meg erről az emlékről.

Kb. félórai gyaloglás után eljutottunk Csákvár központjában várakozó autóbuszunkig. A gyorsabban gyaloglók meglátogatták a híres itteni cukrászdát, megvették a megérdemelt süteményeiket. Szép, kellemes túra volt a mai Vértesi kiruccanásunk. 1630-kor elindultunk hazafelé. Nagyon közeledik az év vége, már csak két szakosztályi túrára kerül sor. A legközelebbi túránk a Velencei-hegységbe vezet, a Pátka-Velence közötti szakaszt fogjuk bejárni.




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek József László (JL), Muskovics András (MA), Szabó Zsolt (SzZs) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora

Muskovics András
szakosztályvezető


© 2006-2024 természetbarátok.hu