2024 február 24, Lángos túra a közelben - Százhalombatta
A dátum szerint még tél van, de az időjárás néhány hete a tavaszi képét mutatja. Nincsenek fagyok az éjjel, megjelentek az első tavaszi virágok. A hóvirágok, a téltemetők jóformán már el is virágzottak, most az ibolyákon, a csillagvirágokon, a májvirágokon van a sor. Nappalra 10-15°C-ra melegszik fel a levegő. Ilyen kellemes időjárási körülmények között került sor az év első szakosztályi kirándulásunkra. A jelentkezés elég visszafogottan kezdődött, de az utolsó napokban felgyorsultak az események. Sokan az utolsó pillanatig vártak, mert nem volt egyértelmű, hogy csapadék nélkül is megúszhatjuk a szombati napot. Szerencsénkre az égiek mellénk álltak, igazi tavaszi hangulatban túrázhattunk. Ezt az útvonalat terveztük be a mai napra:
Útvonal: Százhalombatta, Ebatta – Óváros – Attila vára – Érd, volt Téglagyár – Érd-Ófalu – Érdi Piac – Kálvária-hegy – Százhalombatta, Óváros – Százhalombatta, EbattaTúratáv: 18km
Emelkedő: 200m
Minősítő pontszám: 27+4+3=34 pont
A reggeli találkozónk Százhalombattán, az Ebatta kultúrkocsma előtt volt. Az ide érkező turistatársaink száma közel 20 fő volt. A szokásoshoz képest lassabb volt az adminisztrációnk, mivel az idei évzáró-évnyitó összejövetelünk során megszavazott túra hozzájárulással is foglalkozni kellett, szükség volt a begyűjtött pénz adminisztrálására. Persze volt segítség ehhez, így ez az akadály is könnyen megoldódott. Ezek után frissen indult el csapatunk a Bara-patak felett átvezető hídon keresztül. A Dunamenti Hőerőmű mellett elhaladva a város ófalui részére értünk, ahol további három társunk csatlakozott hozzánk. Az Óváros főútján, a Szent László úton kezdtük elhagyni Százhalombattát. A római katolikus Szent László templomnál megálltunk egy-két fotó elkészítése miatt. A szerb Istenanyja születése templomnál ugyanígy tettünk. Láttunk néhány megmaradt jellegzetes battai parasztházat, majd a Halom utcától meredeken felfelé haladtunk egy ösvényen. Gyorsan kimelegedtünk, mindjárt senki sem fázott! A régi Ófalunak itt voltak a borospincéi, régebben komoly élet folyt itt. Sajnos ezt a pezsgő életet most csak a régi fényképeken fedezhetjük fel a Matrica Múzeumban. Itt is, mint annyi helyen az országban, a filoxéra fertőzés tette tönkre a szőlőket. A kapaszkodó után a Régészeti Park mögött bukkantunk ki.
Itt két gyermekes családdal beszéltük meg a találkozót, de a megbeszélt időpontot lekéstük. Ők már elindultak, csak később, útközben találkoztunk velük. A battai úton haladva a keresztnél letértünk a Sánc utcára. Innen az Attila várának nevezett sáncra, vagy másképpen magaspartnak is nevezik ezt a részt. Nagyon szép panoráma van innen a lágyan kanyarodó Dunára, Érd-Ófalura, a Csepel-szigetre. Kerülgetnünk kellett a néhány napja leesett csapadék okozta méretes pocsolyákat. Nem sokkal később leereszkedtünk a volt érdi téglagyár agyagbányájának udvarába. Ez már kihívás volt a javából, mivel a löszös, agyagos ösvény igen csúszósnak bizonyult. Megúsztuk, szerencsénkre senki sem csúszott el, senki sem gatyaféken érkezett meg a partra. Itt összevártuk egymást. Voltak, akik csak itt érték utol a csapatunkat, mivel Százhalombattáról később indultak csak el. Ezáltal 31-en folytattuk tovább a túrát. Itt néhányan a Duna felé vették az irányt, de a többség a Molnár utcán gyalogolva érkezett meg Érd-Ófalu központjába. Az utca az egykoron itt lakó hajómolnárokról kapta a nevét. A régi plébánia épületénél ismét bevártuk egymást, majd a Kastély utcán át értük el az egykori Szapáry-kastély romjait. Tulajdonképpen a kastélynak csak az alapjai látható, a pincéje maradt meg, valamint pár darab faragot kő látható. A 60-as évek végén bontották le az eredetileg barokk, majd klasszicista stílusban átépített kastélyt. A kilátás viszont pazar Ófalura, a távoli Budai hegyekre. Ezután elhaladtunk a régi temető mellett, majd érintettük a zsidó temetőt is. Innen már hamar megérkeztünk az Érdi Piachoz, a lángos túránk célpontjához.
A piacot elérve szétszéledt a társaságunk, mindenki az érdeklődésének megfelelően csámborgott a pultok között. Legtöbben persze a lángos sütőt keresték fel. Igaz, ki kellett böjtölni a lángos megszerzését, mivel sokan álltak sorban az ínyencségért. A jól megérdemelt pihenőnk után a piac elött gyűltünk össze. Néhányan már nem csatlakoztak hozzánk, elindultak hazafelé, a többség viszont elindult vissza Százhalombattára. Érintettük az érdi Termálfürdő épületét, majd a forrást, ahonnan sokan viszik haza a vizet, gyógyvíznek tekintik. Most is többen álltak sorban. Innen a pincesoron haladtunk felfelé a magaspart irányába. Utóbbi időkben nagy a fejlődés, szépen felújítottak a pincéket, több újat is építettek. A Római út szép diszburkolatot kapott, de néhány helyen meghagyták a kétezer éves kemény mészkőből kirakott eredeti utat. Felérve a tetőre már látszódtak a Dunamenti Hőerőmű kéményei. Néhányan a Régészeti Park felé fordult el, de a többség együtt maradt. Utunk tanyák és lovardák mellett haladt el. Sok gyümölcsös is van errefelé. Az Erőmű után, pár pillanatra megálltunk a Benta-patak felett átívelő három lyukú kőhídnál. A népnyelv "római híd"-nak nevezi. Nagy valószínűséggel a XVIII. században épült, nevét a közelében haladó római útról, limesútról kapta. Innen már csak azok maradtak együtt, akik az indulási pont környékén parkoltak le.
Látszott, hogy a csapat már kiéhezett a mozgásra, mert szép számmal gyűltünk össze. Az időjárásra sem panaszkodhatunk, kellemes enyhe időnk volt, igazi kiránduló idő. Talán a napsütés hiányzott, de ne legyünk maximalisták! Legközelebb március 23-án városismereti sétán lehet részt venni. A Budapesti kincsvadászat során Óbuda és környékének rejtett szépségeit fogjuk felfedezni.
|
|
|
A túrát teljesítők névsora
Szabó Zsolt
túravezető