1994 Ausztria, Tirol
-Beszámoló- -Mellékletek-
1994 augusztus 19. Zell am See környéke
Útvonal: Zell am See (757m) - Sonnberg (1367m) - Hotel Sonnalm (1377m) - Sonnkogel (1856m) - Salersbachköpfl (1934m) - Hotel Schmittenhöhe (1965m) - Breiteneck (1770m) - Wh. Mittelstation (1711m) - Zell am See (757m)Túratáv: ~16km
Emelkedő: ~1250m
Alternatív útvonal: Zell am See (757m) - Sonnberg (1367m) - Hotel Sonnalm (1377m) - Sonnkogel (1856m) - Salersbachköpfl (1934m) - Hotel Schmittenhöhe (1965m) - Felvonóval Zell am See (757m)
Túratáv: ~9km
Emelkedő: ~1250m
Az éjjel nagyon esett az eső. Először Kitzbühel felé indultunk el, már reggel nyolc órakor, de meggondoltuk magunkat. Mivel nagyon esőre állt az idő, visszafordultunk, és Saalfelden keresztül a Zell am See-be mentünk. Saalfeld előtt nagyon magas és meredek, mészkősziklafalas hegyek voltak kilométereken keresztül. Mivel elég sok időt elveszítettünk a hosszú út miatt csak, 11 órakor tudtunk elindulni a Köhlergraben nevû felvonó alsó állomásáról (930m tszf.). Mint utóbb kiderült, hasznos volt az előre kiírt túraútvonal megváltoztatása. A mai napon, a felvonó igénybevételével lehetett könnyíteni az 1. számú túrából. A teljes túrát 10-en választották.
Az 1-es sz. turistaúton indultunk el, jobbra a felvonótól. Eleinte még néhány ház között vezetett a jelzés, majd bent az erdőben, egy nagyon meredek aszfaltúton mentünk kellett felfelé gyalogolnunk. 11:50-kor értünk a Sonnkogelbahn felvonó középső állomásához (1377m tszf.). Tízperces pihenő után tovább mentünk felfelé, a jelzett úton, amely eleinte eléggé elment a felvonótól, de azután mégiscsak visszajött a felvonó alá. 12:45-kor értük el a hegygerincen a Sonnkogelhez (1856m tszf.), ahol, ha jól emlékszem, a Schmidhofalm nevû vendéglő volt. Már felfelé menet is csodálatos panorámában volt részünk, déli irányban a Hohe Tauern 3000-es csúcsai, gerincei voltak láthatók, a gleccserekkel együtt. Felismerhető volt a tavalyi évből ismerős Kitzsteinhorn 3203m magas, piramis alakú csúcs.
Pihenés nélkül, balra, meredeken tovább kapaszkodtunk a gerincen, és kb. 13 órára értünk el az Osthanglift nevû felvonó felső állomásához (1900m tszf.). Innen, egy kisebb lefelé illetve felfelé menet után, 13:25-kor értem a Sonnengratbahn nevû felvonóhoz (1920m tszf.). A számos felvonó bizonyítja, a környék síparadicsom a téli szezonban. Innen tovább mentünk, eleinte lefelé, majd újra felfelé. A csúcsot (1965m tszf.) 13:45-kor értük el a Schmittenhöhe nevû nagy felvonó felső állomásánál. Közben azért már jól beborult! Egy kis kápolna is volt fent, az egyik színes ablaka valamelyik Festetich grófnő adományából készült a felirat szerint!
Hosszabban elidőztünk itt, elég sok embert lehetett látni a csúcs körül. A hegyoldalban felemelkedő légáramlat lehetővé teszi modellek reptetését, paplanernyősök sportolását. Láttunk is egy távirányítású vitorlázó repülőgép modellt is reptetni a csúcs környékén. Sajnos, közben csepegni kezdett az eső, úgy hogy innen már alig lehetett fotózni a délre lévő Magas Tauern csúcsait. Sokat kellett várni az utolsó felérkezőre. 14:30-kor indultunk el visszafelé, jobbra, lefelé egy gerincen. Kb. 14:53-kor egy házhoz, a Breiteneck (1770m tszf.) mellett levő étteremhez. Tovább mentünk lefelé, innen már köves úton, közben eleredt az eső is, úgy hogy fel kellett venni az esőkabátokat is. 15:35-re értünk le a felvonó Wh. Mittelstation középső állomásához, de az eső miatt megállás nélkül mentünk tovább lefelé, a köves, sáros, meredek úton, ami a végén volt a legmeredekebb! Bár nagyon siettünk, így is csak 16:40-re értünk le, igaz egy kissé lejjebb, mint ahol a busz ránk várt, de Győző rádiótelefonja ismét segített, odahívtuk a buszban várakozó társainkat. Innen csaknem két óra alatt értünk vissza a kempingbe. Végül is kis esővel megúsztuk a mai túrát, a látványra sem panaszkodhattunk.
|
|
|
(A csatolt fényképeket Muskovics András (MA) és dr. Muskovits József (MJ) készítették)