2001 Tátrák, Szlovák paradicsom jutalomtúra
-Beszámoló-
2001. augusztus 21. Magas Tátra
Útvonal: Stary Smokovec (K, 1010m) - Slavkovsky stít (2452m) - Stary Smokovec (1010m)Túratáv: ~12km
Emelkedő: ~1440m
Idő: ~8,5 óra
A csapat egy része a Magas-Tátra egyik turisták által is meghódítható csúcsára indult a mai napon. Irány a Nagyszalóki-csúcs! A reggeli után felkerekedtünk, felmentünk Ó-Tátrfüredre. 10 perc alatt felértünk a túránk kiindulási helyére. 18-an jöttek el közülünk a csúcs meghódítására. A többiek a környéken szerveztek túrát maguknak. Ó-Tátrafüred központjából indultunk a kék jelzésen. Öt órát jelez az eligazító tábla a felmenetere. Az ember nehezen fogadja el e tényt, a Nagyszalóki-csúcs a tátrai csúcsok között szolídnak tûnik. A megteendő távolság is csak 6 km, a teteje pedig inkább lapályosnak tûnik, persze ez csak a Poprádi medencéből látható ilyennek. Mi is megtapasztaltuk, hogy a látszat csal, ugyanolyan kemény köveken történő lépcsőzés vezet fel a 2452m magas csúcsra, ahogy a Magas-Tátrában már megszokhattuk.
A jelzésünk hamar elvált a zöldtől, ezen a Hrebienokra, majd a híres Nagy-Tarpataki vízesésekhez lehet eljutni. Hatalmas lucok alatt kanyargott az ösvényünk. Indulásunk után háromnegyed órával az Öt-forrást mellőztük. 90°-os bal kanyar után egy kis vízszintes szakasz következett, amely alatt kifújhattuk magunkat. A források után fél órával kereszteztük a Magisztrálist. Még egy kis erdei menet, majd kiértünk a lucfenyők övezetéből, megkezdődött a törpefenyők birodalma. Kb. 1450m magasságban járhattunk. Még 1000m szint van hátra, mindjárt megértettük az 5 óra túraidő megadását Ó-Tátrfüreden! A szokásos magas-tátrai sziklás, köves ösvény következett a törpefenyők rengetegében. Kiértünk a Nagyszalóki-csúcs egyik oldalgerincére, ahonnan páratlan panorámában volt részünk. Alattunk a Nagy-Tarpataki és a Kis-Tarpataki völgyek bejárata, felette a 2632m magas Lomnici-csúcs. Meleg időt fogtunk ki, de sajnos nagyon párásat. Emiatt a látóhatárunk korlátozott volt, ahogy feljebb kerültünk, ez csak csökkent. Az elkészült fotókból sem kerülhetett ki győztes pályamû.
Ismét nekiduráltuk magunkat, továbbra is törpefenyők között vezetett a jelzésünk. A csorbán meredeken emelkedtünk, ugrálva a sziklalépcsőkön. Az 1612m magasságú kis csúcsot balról megkerültük. Lassan magunk mögött maradtak a törpefenyő csoportok. Most már csak a sárgás, zöldes, szürkés zúzmóval borított sziklákat láttuk az orrunk előtt. Alattunk már csak a Nagy-Tarpataki-völgyet láthattuk, testvére takarásba került a Prostredny hreben által. A csúcsokat néha eltakarta a felhő, de a látvány szinte percenként változott. Hol meredekebben, hol enyhébben, de folyamatosan emelkedtünk. Óránként megálltunk pár percre, kipihegni magunkat. Mikor felértünk a 2272m magas Szalóki-Nos csúcsra, már majdnem győztünk. Nem messze előttünk a Nagyszalóki-csúcs sziklái voltak, alig 180m-el felettünk! A hátralevő szakaszt 20 perc alatt megtettük. Letelepedtünk a sziklákon, elővettük a jól megérdemelt elemózsiánkat. Az utolsó tag feljövetelére még vagy 25 percet kellett várni. De mindenki simán fel tudott jönni, de ezeknél a nagy szinteknél pláne igaz, hogy a legkevesebb enerfiafelhasználás a saját tempóban való gyaloglás esetében van. Természetesen maradtunk további félórát a csúcson, hogy a később feljövők is regenerálódjanak, szétnézzenek.
Félelmetesek fentről a csipkés gerincek, rajtuk a rengeteg kisebb, nagyobb csúccsal, nyereggel, kiugró tornyokkal! Amikor a turista a térképét nézi, a főgerinc, a mellékgerincek, a völgyek mintha logikusan lennének elrendezve. A csúcsról nézve nehezen lehet a kavalkádot összeegyeztetni a térképen ábrázoltal. Persze a perspektíva ebbe alapvezően belejátszik. Távolról hatalmasnak tûnő csúcs itt csak egy a sok közül. A látvány bőven kárpótólja azokat, akik vállalják az 1000m-es szintek leküzdését, beleívódik az emberbe, mindig emlékezni fog a magashegyi világra.
Az egyórás csúcson való tartozkodás után ugyanazon az útvonalon elindultunk lefelé. Zivatart, záport nem kaptunk a nyakunkba, mintha a felhők is eltûnődőzőben lettek volna az idő múlásával. Ez szokásos magas-tátrai időjárás jelenség, napközben a pára felszáll a gerincekre, csúcsokra, majd estére kitisztul az idő. 3,5 óra múltán leértünk a Hrebienok alsó megállójához, jó szlovák sörrel lehûtöttük magunkat. Busszal visszamentünk a kempingükbe, a vacsora után söröztünk még, holnap úgyis kipihenhetjük a csúcsmászás okozta fáradalmainkat. A turisták által is járható magas-tátrai csúcsok közül ezzel a túrával a Kriván, Rysy után feljutottunk a Nagyszalóki-csúcsra.
|
|
|
(A fényképet Muskovics András készítette)