Tegnap este sofõrünk megbeszélte a hazai szerelõvel a gondunkat és megállapodtak, hogy reggel utánunk jön a hibás olajos csõdarabbal. Így is történt, hajnalban már ki is cserélték a kilyukadt darabot. A gond azért még maradt, a légtelenítés még hátra volt, nem lehetett tudni, mikor fejezõdik be. Emiatt megváltoztattam a túrák sorrendjét, a bemelegítõ túra emiatt a Baranec lett. Fél hétre lett megbeszélve a reggeli, mindenki megjelent pontosan a megbeszélt idõpontra az ebédlõben. Svédasztalos reggelit kaptunk, bõséges és elégséges volt a választék. A túraváltozást bejelentettem a társaságnak. Hét órakor indultunk el a chata Baranectõl a ®iarska-völgy bejárata felé. Eredetileg az alábbi két útvonal került kiírásra:
1.var. Baranec (2184m)Ez a két lehetõség tovább bõvült egy harmadik változatta. Aki nem akart szintet mászni az kényelmesen bejárhatta a ®iarska-völgyet a menedékházig és majd ugyanazon az útvonalon visszasétálhatott. Nyolcan választották ezt a lehetõséget, egy emberünk a szálláshelyen maradt. 730-kor váltunk el a kistúrásoktól, 40-en nekivágtunk a Baranecnek! Több olyan emberünk is volt akinek tavaly nem sikerült a csúcs meghódítása, ezért idén mindenképp fel akart jutni 2184m magas Baranecre. A sárga jelzésû ösvényen haladtunk felfelé, az elõzõ évi túra alapján tudtuk mekkora kapaszkodó vár reánk, míg elérjük az erdõhatárt. Elméletileg a lenti tájékoztató tábla adata alapján 3,5 óra szükséges a feljutásra. Az ösvény igen hamar meredekké vált, szerpentineken keresztül jutottunk mind magasabbra a lucfenyvesben. A gyalogfenyves kb. 1700m magasságban kezdõdik ezen a részen. 9 órakor az elöl haladók elérték az 1715m magas Holý vrch csúcsot, ahol megpihentünk. A füves tisztásról szép kilátás van a szomszédos völgyekre, gerincekre, déli irányban a Liptói-medencére. A tegnapi esõ következtében párás volt a levegõ, felhõ pamacsok emelkedtek felfelé a völgyekbõl. Emiatt sejtelmesen volt látható Liptószentmiklós, a Liptói-víztározó. Több mint félóra elteltével még mindig elég sokan mögöttünk voltak, ezért úgy döntöttünk, tovább megyünk a cél felé. Jobbra a Kis-Baranec, balra a Banikov csúcstól kiinduló oldalgerincet láttuk mind jobban. Több mint félórát kanyarogtunk még a törpefenyõk között míg kiértünk a füves gerincre. A csúcsig még vagy 300m szintet kellett leküzdenünk. Persze közben voltak azért kisebb lejtmenetek is, az egyik nyeregben hatalmas, virágzó kígyógyökerû keserûfû mezõt kereszteztünk. Tavaly is éppen virágzott ez a növény. Egyszer csak kibukkant a felhõbõl a Baranec, öt perc alatt fenn voltunk a csúcson. A társaság fele szintidõn belül jutott fel. A vacsoránál derült csak ki, hogy aki elindult a csúcs meghódítására, mind elérte a Baranecet! Igazán szép teljesítmény volt!
Sokat idõztünk itt el, 1 óra elteltével is érkeztek fel társaink. A panoráma pompás, igazán izgalmas volt látni, hogy pillanatok alatt hogyan változik a látvány a felhõk mozgása következtében. Beazonosítottuk a körülöttünk levõ csúcsokat, nyergeket, völgyeket. Ezek jó részét tavaly már megjártuk. A Baranec gerince teljes egészében belátható, a Plaèlivé-tõl a délelõtt megjárt szakaszig. Az Ostrý Roháè-Banikov környéki fõgerinc jobbára felhõben volt, de néha egyes szakaszai láthatóvá váltak. Keleti irányban a Jakubina, Bystra oldalgerincek voltak láthatóak. Kicsit hûvös volt az idõ a csúcson, a szellõ is fújdogált. Valamilyen hegyi futóverseny rendeztek a Baranecre, mivel többen rövidnadrágban, pólóban, két vizes flaskával az oldalukon futva érkeztek fel a csúcsra. Gondolom, Õk egy órán belül felérhettek ide, a 3,5 órás szintidõvel szemben! A fázósabbak elindultak lefelé, több csoportban. Hatos csapatunk 1210-kor indult el lefelé a meredek, köves, kanyargós, sziklás ösvényen a Baranec és a Smrek közötti nyereg felé. Gyorsan leértünk, elvesztettünk kb. 250m szintet, aminek meg lett a böjtje. Ismételten felfelé kellett gyalogolnunk kb. 100 métert, hogy felérjünk a 2089m magas Smrek csúcsra. Félóra alatt ismét csúcson voltunk. A csúcs után, a gerinc egyik mélyedésében egy nagyobb hófolt még megmaradt, lehetett hógolyózni.
Egész közel kerültünk a Nyugati-Tátra fõgerincéhez. Elõttünk az Ostrý Rohaè és a Plaèlivé sziklás csúcsai látszódtak, a holnapi túránk célpontjai. A csúcsokon emberek tartózkodtak, olyan picik voltak, mint a hangyák. A mostani digitális fényképezõgépekkel közel hozhatóak, nem kell külön távcsövet cipelni a megfigyelésükhöz. Nem messze alattunk a ®iarské-nyereg, ahová igyekeztünk. A gerinc egy pontjáról észrevettük ®iarska menedékházat, melyet hazafelé útba ejtünk. Jobbra alattunk a Jamnièka-völgy tavai csillogtak. Negyed óra alatt, 1350-re leértünk a 1919m magasan levõ ®iarské-nyeregbe. Leheveredtünk pár percre az eligazító tábla körül és összevártuk a kis csapatunkat. A zöld jelzésû ösvényen indultunk lefelé a Malé Závraty völgybe. A sziklák közül néha éles füttyöt hallottunk, mormoták élõhelyét kereszteztük. Ritka nagy szerencsénk volt, ez alkalommal 9 mormotát sikerült megfigyelnünk, közte egy népes családot! Nem féltek tõlünk, némelyiket 10m-re is megközelíthettünk! Nagyon sok jó minõségû kép és pár video felvételt is sikerült készíteni! 10-15 percig nézegettük az állatokat, majd tovább menve kereszteztünk egy nagy kõfolyást. Ahol becsatlakozik a kék jelzés a Smutné-nyeregbõl, onnan már csak 3/4 óra járásnyira van a menedékház.
Többször visszatekintettünk a völgyre, mind jobban sütött a nap. A menedékház elõtt partizánokra emlékeztetet egy kisebb emlékmû. A ház mellett található a Nyugat-Tátrai Szimbolikus Temetõ, hasonló módon kialakítva, mint a Poprádi-tó mellett a Magas-Tátrai Szimbolikus Temetõ. Nem rohantunk el a menedékház mellett, leültünk pihenni, sörözni, bevárni a lemaradókat. Majd egy órát tartózkodtunk itt. Komolyan melegedett az idõ, árnyékot kellett keresnünk. 1600-kor elindultunk az utolsó szakasz megtételére. Páran kedvet kaptak a rollerezésre. 5 Euro ellenében egy kis eligazítás után megkapták rollerüket, sisakjaikat. Természetesen Õk igen gyorsan leértek a ®iarska-völgy bejáratához. Szerencsésen leértek, nem volt balesetük, nem úgy, mint a tavalyi évben. A többség, a kék jelzésû ösvényen, az aszfaltút felett kanyarogva, 1,5 óra alatt tette meg ezt a távolságot. A völgy bejáratához közel elhaladtunk a Bányamúzeum mellett, mely már zárva volt. A völgy bejáratánál a piros jelzésen balra kanyarodtunk, hogy visszaérkezzünk a szálláshelyünkre. A chata Baranechez félórai gyaloglás után 1745-re megérkezett a társaság nagy része.
A vacsoráig maradt idõnk tisztálkodásra, készülõdni a következõ napra. A vacsora ismét finom volt, utána még maradt idõnk beszélgetésre, sörözésre. Az idõjárási elõrejelzések szerint hétfõn kellemes idõben kell majd túráznunk. Megpróbáljuk bejárni a Nyugati-Tátra legszebb szakaszát, a Zábra» nyereg - Rákoò - Volovec - Ostrý Roháè - Plaèlivé - Smutné-nyereg közötti gerincet.
|
|
© 2006-2025 természetbarátok.hu