Az idei évben elhatároztuk egy kis csapattal, hogy az Országos Kék Túra útvonalát fogjuk bejárni és igyekszünk végigjárni ezt a csodálatos, országot átívelő útvonalat. A szakosztályi túrakiírások is zömében erre a mozgalomra voltak ebben az évben megtervezve, Bandinak köszönhetően. Az április 23-i mátrai szakosztályi túra a Mátraháza – Sirok vasúti megállóhely közötti szakaszt ölelte magába. Úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk magunkat, megnézzük bírjuk-e a több napos folyamatos gyaloglást, felmálházva és maradunk még két napot a hegyekben. Ez a két nap az első próbálkozásunk a "vándortábor jellegű" túrákra. Vajon jól választjuk-e meg úti-holmiijainkat, vajon bírjuk-e a több napra pakolt hátizsákot, vajon tudjuk-e segíteni egymást, ha lesznek nehézségek, vajon eljutunk-e addig ameddig a túrát tervezzük és még megannyi nyitott kérdés, amivel nekivágunk ennek a két napnak az április 23. szakosztályi túra Mátra-gerincen teljesített - jól előkészített, szervezett OKT-s szakaszát követően.
Miután a 23-i túra végén a résztvevők "csapást mértek" az autóbusz hűtőládájának sör- és üdítő készletére, a busz, csomagjainkkal levitt bennünket a Tóbik Vendégház közelébe Sirokon. Kedves háziasszony fogadott és bemutatta a szálláshelyünket, mely nagyon jól felszerelt, kényelmes szálláshely volt. Vacsoráztunk és átmentünk egy közeli pincébe egy pohár borra, majd hamar nyugovóra tértünk, hogy reggel korán kipihenten startoljunk tovább.
SzállásA bélyegzőt ma reggel a Hunor Vendéglőnél szereztük be. A sirokiak többsége még alszik, szerencsére a bélyegző becsületesen kint lóg a tornác oszlopán. Máris neki az emelkedőnek a várhoz vezető úton. Igyekszünk, mert az idő borúsra váltott a tegnapi napsütésből. Van, aki már kaszálja a hegyoldalt, illendően köszöntjük egymást. Még a "vár is alszik", készül néhány kép és elhúzunk mellette. A Barát- és az Apáca-szikláktól még visszanézünk Sirokra, búcsút intve a kellemes szálláshelyünknek. Sietünk, versenyben vagyunk az időjárással. Nem sokáig tart a jó idő, az Alma-lápa tetőn még csak szitál az eső, de aztán úgy rákezd, hogy jól esik megbújni a Rozsnak pusztai erdészházzal szemben, a fészerszerű tákolmány teteje alatt, miután elvégeztük a bélyegzést. Sajnos ezen a szakaszon sehol nincs esőbeálló, így most ennek is nagyon örültünk. Eszünk is valamit tízórai gyanánt. Erőt gyűjtünk, és mivel esély sincs az eső csillapodására továbbindulunk.
Jók az esőkabátjaink, takarják a hátizsákot is, de az arcunkra, lábunkra csorog a víz. A szó is kevesebb, csak megyünk, megyünk, megyünk. Büdöskő mellett, amíg az országúton haladunk enyhülni látszik, de hamarosan újra rákezd és mire Szarvaskőn elérjük a Templomdombi vendégházat, mindenkit átjár a nyirkos hideg. Mivel nem tudtunk út közben hosszabb pihenőt tartani, így nagyon hamar elértük a mai napra tervezett szálláshelyet. Itt kettévált a csapat. Koviékkal, Margóval a ház előtt vártunk egy bő órát, mire a tulaj odaért, de nagyon rendes volt, mert átérezve a helyzet durvaságát rögtön tüzet rak minden kályhában és további tüzelőt készít be. Zsóka, Etelka, meg Vili a község éttermében melegíti magát egy-egy unikummal, meg forró levessel, frissen sült rántott hússal. Később Kovi is lemegy, hogy vigye a hírt a meleg szobákról, meg meleg ételt vigyen a párjának. Estére "kisimulnak a ráncok", átmelegszünk, még egy kicsit beszélgetünk, jókat nevetgélünk és mint a jó gyerekek nyolckor már alszunk.
© 2006-2024 természetbarátok.hu