2016 március 14-17, Rockenbauer Pál DDKT, Őriszentpéter - Kislengyel


2016. március 15. kedd

Nem élesítettük be a telefoni ébresztést, tudtuk, hogy pirkadat környékén úgyis felébredünk. Így is történt, hat óra körül már mindenki téblábolt. Megreggeliztünk, megittuk a kávéinkat, összepakoltunk. Nyolc óra előtt pár perccel menetkészek voltunk. Leadtuk a kulcsokat, majd visszamentünk a kék jelzéshez. A mai napon az alábbi útvonal bejárása volt a cél:

Útvonal: Gödörháza (207m, ) – Velemér (225m, ) – Veleméri-hegy (258m, ) – Asszonyfa (220m, ) – Szentgyörgyvölgy (212m, ) – Kógyár (190m, ) – Felsőszenterzsébet (225m, ) – Alsószenterzsébet (215m, ) –Kerkakutas (190m, )
Túratáv: 19km
Emelkedő: 200m
Minősítő pontszám: 28,5+4+2=35 pont

Pár száz méter gyaloglás után a Gödörházi haranglábnál voltunk. A református harangláb - mely 1790-ben készült - országos műemléki védettséget élvez. A pankaszi után legrégebbi harangláb az Őrségben. Helyreállítására először az 1970-es években, majd 1998-ban került sor. A szoknyás, fazsindelyes épületet egy nemesnépi ácsmester készítette. A fa harangláb talpakra épült, a négyoszlopos harangláb talpait a "szoknya" sarokoszlopait tartó talpkoszorúba csapolták. A torony oszlopait felül koszorú fogja össze, erre támaszkodnak a toronysisak szarufái. A sisak alatt található a harang. Miután megtekintettük a haranglábat, tovább mentünk Velemér irányába. A Baksai-hegy oldalában értük el a települést. Tipikus őrségi házak, gazdasági épületek között értünk el a nevezetes románkori templomhoz.

A kis őrségi falu, Velemér büszkélkedhet Magyarország egyik legjelentősebb középkori román stílusú műemlékével, a Szentháromság-templommal. A kora gótikus templom belső falait díszítő freskók hazánk legteljesebb épségben fennmaradt középkori falfestményei. A templom építésének pontos ideje nem ismert, de feltételezhető, hogy építését Szent István rendelte el, hiszen Velemér akkoriban 10 falunak volt központja. Stílusa alapján feltételezhető, hogy az 1200-as évek második felében épült. Oklevélben először 1360-ban említik, freskóit Aquila János készítette 1377–78-ban. A katolikus templom a XVII. században református tulajdonba került, ekkor meszelték le díszítéseit, majd később újra a katolikusoké lett. A templom kivételes művészi értékeire az 1800-as évek második felében a híres műemlékvédő Rómer Flóris hívta fel a figyelmet. Ezt követően többször is restaurálták, az átfogó rekonstrukcióra csak 1968-ban került sor, a legutolsó munkálatok 2003-ban zajlottak. Az egyhajós, egy tornyú épület kőből és téglából épült. Az eredeti fazsindelyt a restauráció során cserépre cserélték. A templom keskeny ablakai tervezetten, meghatározott időpontokban engedik be a napfényt az épület belsejébe.

Szerencsénk volt, a templom gondnoka - vagy inkább az idegenvetetője - már itt tartózkodott a faluvégi templomnál. Természetesen bementünk, meghallgattuk a templom történetét. Különösen érdekes volt az ablakok által okozott fényjátékok ismertetése.

A templom megtekintése után tovább gyalogoltunk. Sajnos az időjósok előrejelzése beigazolódott, az eső szemerkélni kezdett. Nem kellett elővennünk az esőkabátokat, a széldzsekik is kibírták ezt a nedves időjárást. A 258m magas Veleméri-hegy után Asszonyfa érintésével jutottunk el Szentgyörgyvölgyre. A falu központjában levő kocsmában letelepedtünk majd egy órára. A széldzsekik átáztak már, fűtöttek az épületben, a radiátorok melegek voltak, így meg tudtuk szárítani az átázott ruháinkat. A bélyegzési hely is itt volt, kivételesen az épületen belül. Sörözéssel, kávézással töltöttük el az időt. Szerencsénkre a szemerkélés is abba maradt, így indultunk neki a hátralevő útvonalnak. Miután a Fő utcából balra elkanyarodtunk, a református templomhoz értünk. 1787-ben emelték a barokk stílusú, téglalap alaprajzú, nagyméretű, a nyugati homlokzata előtti hagymasisakos toronnyal épült templomot, mindkét végén bejárattal. Kazettás mennyezete festett. A templom belsejének déli oldalán emelkedik a koronás szószék, a többi oldalon faoszlopokon nyugvó karzatot találunk. Mennyezetét 88 db téglalap alakú, kék színű fatábla alkotja. Ebből csak a két középső tábla a kivétel, ahol barnás színű virágdíszmotívumot találunk körirattal, míg a többi tábla fehér bárányfelhő motívumot ábrázol.

A templom megtekintése után folytattuk az utunkat. A Szentgyörgyvölgyhöz tartozó Kógyáron keresztül indultunk el Felsőszenterzsébet felé. Mezőgazdasági földek között vezetett a jelzésünk. Az út sáros volt, kellemetlen volt a gyaloglás. 1330-kor értük el a falu haranglábát. A sokáig csak nehezen, földúton is megközelíthető település eredetileg szeres beépülésű volt. Az építkezések anyaga fa volt, a néprajzilag értékesebb épületek, tárgyak egy része ma a Göcseji Falumúzeumban látható. A jellegzetes házhoz a tisztaszoba mellett hozzátartozott a kamra és a füstös konyha is, melyek a pitvarról voltak megközelíthetőek. A Göcseji Falumúzeumba telepítették át egy boronaházát, amit a XVIII. században füstös háznak építettek. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum nyugat-dunántúli tájegységének ékessége pedig az innen áttelepített, XVIII. század végén épült négyoszlopos, talpas-vázas boronaszerkezetű harangláb. A falu mai haranglábja deszkafalú, rétegelt-ragasztott faszerkezetű. Anyagában hasonló, de szépségében, tömegkialakításában elmarad évszázados elődjétől. A századforduló idején kezdődő téglaépítés emlékét néhány szép, zárt verandájú épület őrzi.

A harangláb szomszédságában kecske farm található, ezt is megnéztük. A faluban több, szép őrségi ház található. Aszfaltúton haladtunk tovább Alsószenterzsébet felé, a falut 1405-kor értük el. Alsószenterzsébet a Göcsej egy apró, elzárt falva. A település a Kerka folyó mellett fekszik. A XX. század első felében meglévő épületek közül a legrégebbiek fából készültek, keresztvéges boronafalúak, zsúptetősek, a lakóházak füstkonyhásak voltak, ezeket később alakították át kéményesre. A zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum sok értékes néprajzi tárgyat, köztük egy vesszőből fonott régi pajtakaput és egy 1790-es évszámmal datált szépen festett tulipános ládát őriz ebből a faluból. A falu központjában található haranglába 1923-ban készült. Megnéztük a haranglábat, majd a mai nap szálláshelyére, Kerkakutas felé vettük az irányt. A két falu között végig aszfaltúton vezet a jelzés. Kereszteztük a Csesztregi-Kerkát, valamint az igazi Kerka-patakot. 1500 körül értük el a falut, a második szálláshelyünket.

A Hétkutas Vendégház nincs messze a DDKT útvonalától. Szívélyesen fogadtak bennünket, lepakoltuk a cuccainkat. Természetesen itt sem maradt el a vendégfogadó pálinka. Ezután finom vacsorát is kaptunk, majd reggelire megbeszéltük a disznótoros hurkát. Nem maradt el az esti kártyázás sem. Végül is megúsztuk az időjárás viszontagságait. Az előrejelzések is ezt jelezték, hogy ez lesz a kritikus nap. Itt is jól aludtunk, sokat beszéltünk a háziakkal. Még közös ismerősöket is találtunk!




Ugrás az elsőre

(A mellékelt képek Ferenczy Albertné (FA), Muskovics András (MA) felvételeiből kerültek kiválasztásra)

A túrát teljesítők névsora



© 2006-2024 természetbarátok.hu